Bő fél év telt el azóta, hogy az esős Japán Nagydíjon a marussiás Jules Bianchi a pályáról lecsúszva az épp Adrian Sutil Sauberjét mozgató traktornak ütközött. A nagy sebességű becsapódásban a francia pilóta életveszélyes agysérülést szenvedett, azóta is kómában van, szülővárosában, Nizzában kezelik.
A család időről időre tájékoztatja a nagyközönséget Bianchi állapotáról, most édesapja Philippe adott interjút a nizzai Nice Matin lapnak.
“Jules állapotáról nem sokat tudok mondani, csak azt, hogy továbbra is küzd, ahogy a baleset előtt is tette. Minden nap egy maratont teljesít. Orvosi szempontból az állapota stabil, fizikailag rendben van, a szervei segítség nélkül működnek, azonban nincs öntudatánál, kómában fekszik” – magyarázta az apa.


“Közismert, hogy az ilyen sérüléseknél nagyon sokáig tart a felépülés, de ahhoz képest, amit a japán orvosok mondtak, akik Jokkaicsiben műtötték, ég és föld a különbség. Amikor mi megérkezünk oda, nem volt remény. Riasztó volt prognózis, maradandó károsodásról beszéltek, és azt mondták, akár egy év is lehet, mire szállítható állapotba kerül – viszont mindössze 7 héttel később megtörtént, ugyanis nagyon gyorsan képessé vált önállóan lélegezni.”
“Orvosilag jelenleg nincs mit tenni, a legfontosabb a stimuláció, hogy mindig legyen valaki Jules közelében, ezért napi váltásban vagyunk ott mellette én, a feleségem, a nővére, a bátyja és a német barátnője, aki most szintén itt él.”
“Jules fiatal, csak 25 éves, nagyon jó erőnléte van, az is mutatja ezt, hogy egyáltalán túlélt egy ilyen becsapódást. Nagyon büszke vagyok rá! Szóval várjuk az újabb előrelépést, a kérdés az, mikor ébred fel a kómából. Vannak jelek, néha aktívabb, megmozdul a keze. Hogy egyszerű reflex vagy valódi aktivitás? Nem tudni. De kiváló szakemberek kezében van itt, az otthonában.”
A fivér, Tom, az édesanya, Christine, a nővér Melanie és az apa, Philippe Bianchi


A tragikus eset természetesen nagyon megviselte a családot:
“2014. október 5-én az egész világunk összeomlott. Előtte minden nap kommunikáltunk vele, akármi is volt, aztán egy szemvillanás alatt összeomlott minden. A hétköznapi dolgok helyét átvették a kérdések, amelyekre senki sem tudja a választ. Túl fogja élni? Ha igen, élhet még normális életet vagy maradandó sérülései lesznek? Azt hiszem, rosszabb ez, mint a halál. Így szüntelen a szenvedés, minden nap tortúra.”
Bianchi a fentiek mellett megköszönte a nap mint nap érkező jókívánságokat, az emberek támogatását, állította, hogy “Jules biztosan megkapja őket”, és ígérte, hogy akár jó, akár rossz hírek vannak, azokat azonnal megosztják majd mindenkivel.


Az apa hozzátette, hogy bár tudja, a Forma-1-es világ szereplői is nagyon szorítanak a fiáért, nem érez annyi lelki erőt magában, hogy személyesen megjelenjen egy F1-es futamon. Hasonló a hozzáállása a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által lefolytatott, és fia vezetői hibáját kiemelő vizsgálatot illetően is: most inkább fia sorsára koncentrál, de ha egyszer akad felelős, “az meg fog fizetni” – mondta.