Minden F1 rajongó ismeri a hetvenes évek sztárját, a radikális, forradalmi megoldást alkalmazó Tyrrell P34-est, de a híres konstrukciónak is akadnak titkai.

A Tyrrell P34-esről röviden

A P34-es Derek Gardner angol mérnök fejéből pattant ki, aki elsősorban gázturbinás versenygépekhez szánta ötletét. A leszálló ágban lévő skót csapatnak kellett az újítás, és hiába húzódozott az ötlettől Ken Tyrrell, végül 1975-re zöld utat kapott a Project 34 kódnév alatt futó fejlesztés. 

A megoldás előnye hogy a mechanikai tapadás feladása, és a leszorítóerő növelése nélkül csökkentette az orr instabilitását, emelkedését nagyobb sebességnél.

1976-ban sikerült futamgyőzelmet szerezni a Svéd Nagydíjon, és év végén két helyet javítva 3. pozícióban végzett a csapat. A Michelin beszállásával kezdődő gumiháború miatt a Goodyear leállt a különleges kisméretű tappancsok fejlesztésével, és csak a normál abroncsokra koncentrált.

1977-ben mindez megbosszulta magát, Ronnie Peterson és Patrick Depailler nem tudták felvenni a versenyt a fejlettebb első abronccsal szerelt ellenfelekkel.

Így is sikerült négyszer pódiumon végezni, pedig a gumik mellett a túlmelegedő fékek, és olajhűtő szintén hátráltatta a versenyzőket. Derek már az Olasz Nagydíj előtt kilépett, a jövő sikervárományosának pedig egyértelműen a pokoli gyors, Venturi-hatást kiaknázó, de még megbízhatatlan Lotus csapat lett.

Ha nem is teljes titokban, de a sajtót kizárva zajlott a fejlesztés. Amikor 1975-ben a Heathrow Hiltonban lehullott a lepel, minden száj tátva maradt, az elöl dupla-tengelyű, négy tízcolos kerékkel felszerelt P34-esre senki sem számított.

Az első skicc az F1 történetének legismertebb hatkerekű típusáról.

– Nem csak a sokszor emlegetett  Goodyear abroncsok gyors kopása, és a túlmelegedő apró méretű féktárcsák jelentettek hátrányt. A fékerő elosztása szintén gondot okozott, a két első tengely közül ha az egyik korábban blokkolt, az negatívan befolyásolta az autó irányíthatóságát.

– A pilótafülke két oldalára ablakok kerültek, hogy a két pilóta Jody Scheckter és Patrick Depailler tudja követni az abroncskopás mértékét, valamint ne csak érezzék, lássák is, hány milliméter van még a szalagkorlátig.

Kép belülről. Jól látszik a kerekek gyors kopása miatt szükséges oldalablak.

–  A kilencvenes években a brit tévés, valamint veterán F1-es gyűjtő Simon Bull és a Tyrrell P34 tervezője Derek Gardner egymásra találtak. Együtt állítottak talpra egy Tyrrell 005-öst, és Martin Stretton pilótával a volán mögött indultak a veterán Forma-1-es autók számára kiírt FIA TGP kupán. Nyertek, következő projektjük pedig egy P34B versenybe állítása volt.

Az angol gumigyár, az Avon szintén beszállt a buliba, legyártották a ritka, tízcolos abroncsokat a fanatikus csapat számára. A zsákutcának titulált konstrukció pedig nyert, ezzel jó témát adva a múlton merengő rajongóknak. Vajon ha a Goodyear sem hanyagolja el a különleges gumik fejlesztését a hetvenes években, sikeres lehetett volna az F1 legismertebb csodabogara?

1978-ra Derek Gardner áttervezte a P34-est, aminek legszembetűnőbb jele az orrészre költöztetett olajhűtők

– A Transformers animációs sorozat alkotóit is megihlette a konstrukció.