Lewis Hamilton édesapja és édesanyja 2014-ben eddig három futamon volt ott a pályán, fiuk pedig mindháromszor nyert is – legutóbb három napja Szingapúrban. 
Bár a 2008-as bajnok idén a korábbiaknál érettebb, elszántabb hozzáállással bizonyította, hogy akár egyedül is képes kimászni a hullámvölgyekből, a kabalafigurának sem utolsó családtagok azért nagy örömöt és segítséget jelentenek számára – nyilatkozta az Independentnek.


“Szeretnének mindenhova eljönni, és talán jönnek is. Elég nagy a családom. Ott van anyukám és a mostohaapám – biztos vagyok benne, hogy valamikor ő is szívesen eljönne. Aztán ott van az asszony (Nicole Scherziger – a szerk.), aki egész évben akart jönni, de én jobb szerettem volna a versenyzésre koncentrálni. Szóval nem tudom még. De a hétvégéken az egész családomból sugárzik a pozitivitás felém, ami nagyon jó dolog.”
A 2010-es szakításukig menedzsereként is dolgozó édesapjával, Anthonyval is végre tökéletes a viszonyuk, mondja a bajnoki éllovas.
“Közismert, hogy milyen nehézségeim voltak a karrierem során, és a családom egy darabig ott volt mellettem, aztán volt egy időszak, amikor nem. Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt, amikor apu még a menedzserem is volt, azt nyilatkoztam, hogy alig várom a napot, amikor egyszerűen csak az apámként lesz mellettem.”  


“És most pontosan ez van, az egyik legnagyszerűbb érzés, hogy itt van velem. A futam előtt is odajött az autóhoz, és kezet fogott velem. Ennek különleges jelentése volt, ugyanis még amikor legelőször ültem autóba, akkor kitaláltunk egy egyedi kézfogást. Szóval amikor most kezet fogtunk, ugyanazt éreztem, mint nyolcévesen: ‘sok szerencsét, én itt vagyok veled'” 
Hamilton mostanra hatalmas hálával tekint édesapja munkájára, az áldozatokra, amivel a versenyzői karrierjét egyengette.


“Nem is tudom, hogy mi járt apám fejében, amikor elkezdtük a gokartozást. Jól ment, de nem hiszem, hogy gondolta volna, hogy 20 évvel később megnyerem a Szingapúri Nagydíjat. El sem tudom képzelni, mi járt a fejében, amikor négy állást vállalt, hogy azt az ócska gokartot összerakhassuk, újrafesthessük, kikalapálhassuk – mert az tényleg ősöreg tragacs volt – és hogy valahogyan benzint is szerezzen, miután a pénzt már elköltöttük a gumikra!”
“Mindezt vállalta értem, és most itt vagyok az autóversenyzés elitkategóriájában, és vezetem a bajnokságot! Borzasztóan büszke vagyok a családomra, szóval nagyon-nagyon frankó, hogy itt vannak velem! De nem is folytatom, mert még elpityeredek…”