A Ferrari a hétvégén amolyan kis színesként közölt egy videointerjút Fernando Alonsóval, a spanyol versenyző a 2001 óta tartó F1-es pályafutására visszatekintve a legkeményebb ellenfélről és a legkeményebb csapattársakról beszélt.
“A legerősebb rivális a Forma-1-ben Michael (Schumacher) volt. Amikor én kezdtem a Forma-1-et, 2001-ben, ő uralkodott, méghozzá egészen 2005-ig, egyszerűen más szinten volt. Ellene sosem volt könnyű küzdeni” – mondta a hétszeres világbajnok ferraris elődre utalva. 
Alonso és Schumacher óriási csatája – San Marinó-i Nagydíj, 2005
“Később néhány évig lehetőségem nyílt arra, hogy egyenlő feltételek mellett küzdhessek vele, de ő mindig tudott valami különlegeset nyújtani, mindig képes volt túlszárnyalni az elvárásokat vagy az autó képességeit. Rá mindig oda kellett figyelni.”
A 2006-os párharc
Ami a kétszeres bajnok eddigi csapattársait illeti, két olaszt, két volt renault-s partnerét, Jarno Trullit és Giancarlo Fisichellát emelte ki, a 2007-ben a McLarennél újoncként ellene “döntetlent” hozó Lewis Hamiltont viszont meg sem említette.
“Nehéz kérdés, hogy ki volt a legerősebb csapattársam. Mindenki más és más, mindenkinek voltak erősségei és nem olyan erős oldalai. Mindenki feladta a leckét, a maximumot kellett hoznom, mert nagyon versenyképesek voltak.”


“Emlékszem Trullira, Trulli időmérős képessége a legjobb volt, amit valaha is láttam. Aztán ott volt Fisico, abban a két évben, amikor a Renault-val megnyertük a bajnokságot, mindig versenyképes volt, minden futamon, bármilyen körülmények között, nagyon érett versenyző volt.”
“Aztán volt Massa és most Kimi, de régen, még a gokartos időkben is voltak srácok, akik szuper versenyzők voltak, szóval tényleg nem könnyű egyet választanom. Mindenki segített valahogyan, mindenkitől tanultam valamit, mindenki különleges volt bizonyos tekintetben.”
A spanyol azt is elmondta, hogy az F1-ben a csapattársak vagy riválisok között szinte kizárt a valódi barátság.
“Igen, lehetséges a barátság, de semmiképp sem a szó valódi értelmében, nem úgy, mint az F1-en kívüli, régről ismert barátok vagy iskolai barátok esetében. A Forma-1-ben nem erőltetjük a barátságot, egyszerűen csak azon alapul, hogy évente 300 napot együtt töltünk, és előbb-utóbb a munkán kívüli, személyes dolgok is előkerülnek a beszélgetésekben, és ebből aztán kifejlődhet valamilyen barátságos viszony.”