Sebastian Vettel 360 fokos megpördülése szerencsésen ért véget a hétvégi Magyar Nagydíjon, de nem ő az egyetlen aki átélte ezt a ritka, velőtrázó élményt. Az F1 történetében több hasonló, sőt még inkább veszélyes szituáció előfordult már.

Szato Takuma Kanadában forgatta meg a vasat, a célegyenesre vezető kanyarkombinációban. Hihetetlen mázlija volt, itt a bajnokok falára rendszeresen felkenődnek a versenyzők.


Mark Webber még pályafutása elején, a Jaguar pilótájaként, nedves aszfalton használt el egy nagy adag szerencsét. Ez a baleset könnyen a gumifalban is végződhetett volna.

Ami biztos, hogy Nigel Mansell 1990-es pörgése dobogós, sőt talán a leglátványosabb mind közül! Az eset Imolában történt, tehát hazai közönség előtt, egy Ferrarival sikerült bemutatni a 270 km/órás sebességgel előadott spontán versenyszámot, miközben Bergert üldözte. Sajna a nagy mentést nem követte fényes befejezés, a V12-es gép berágott némi zöld gyepet, így a bajszos angol bajnok később kénytelen volt kiállni a versenyből.


Mégis, a pörgés-megúszás legnagyobb mestere a jelenlegi tabellát vezető Nico Rosberg édesapja, Keke Rosberg. A nyolcvanas években aktív F1-es legenda két alkalommal is megmutatta, hogy a skandináv erdők állandóan csúszós útjain tanulhat meg vezetni igazán az ember. Ebben a két piruettben ott van a tudás is, nem csak a vakszerencse.


Jól látszik, hogy Rosberg még pont a fal előtt szúrja az egyest, és sikerül annyit előre haladnia, hogy elkerülje az ütközést. Mindezt jó öreg manuális váltóval, egy eszeveszett erős, nyers F1-es autóban.

A második eset 1983-ból származik, a legendás Long Beach-i utcai pályáról. Itt annyira abszurd módon történik a 360 fokos forduló, mintha csak direkt trükk lenne. Természetesen nem az, de ettől még hihetetlenül látványos! (Ha lenne sorrend, én ezt tenném az első helyre, egyértelműen bónusz pont jár azért, hogy még pozíciót sem vesztett!)