A portástól a csapatfőnökig mindenki tiszteleg idén a húsz évvel ezelőtt elhunyt Ayrton Senna emléke előtt. Aki találkozott vele, vagy legalább távcsővel látta, most elérkezettnek érezte az időt, hogy nyilatkozzon. Ez pedig jól van így, hiszen megérdemelten alakult ki valódi kultusz a háromszoros világbajnok körül.

Istenadta tehetségét sokan kutatták, elemezték, de felesleges Senna nagyságának részleteit boncolni. Jobb döntés pályafutásának egy apró momentumát kiemelni, ahogy a McLaren-csapat tette. Felesleges sallangok, cirádás magasztalás helyett csak a lényegre koncentrálva. A sebességre.

Az 1988-as Monacói Nagydíj időmérő edzésénél pedig kevés példa szemlélteti jobban, mennyire gyors volt Senna, amikor igazán ihletett állapotba került a volán mögött. Ezen a szombaton mindenkinél gyorsabb volt a pályán, csapattársa Alain Prost 1,427 másodperccel követte őt második mért idejével. Ekkora különbséget száraz pályán kiautózni a köztudottan technikás utcai aszfaltcsíkon emberfeletti teljesítmény.

Lássuk tehát a kör emlékére készített videót, amit (archív hangfelvételeit felhasználva) maga a háromszoros világbajnok kommentál.


Ez pedig maga a gyors kör 1988-ból, a fedélzeti kamera szemszögéből.


Kicsit elrugaszkodva az évfordulótól, libabőröztető felfedezés, hogy az 1980-as évek vége mennyivel heroikusabb, a teljesítőképesség határait veszélyes mértékig feszítő időszak volt. Senna körét nézve újra Hunter S. Thompson sorai jutottak eszembe, akárcsak a Le Mans-i 24 órás verseny őrült sebesség-hajhászai előtt tisztelgő bejegyzésemnél. A máig álló rekord, a 407 km/órás csúcssebesség Le Mans-ban szintén 1988-ban született. A határkereső, vakmerő zsenik évében.

“A HATÁR: nincs becsületes mód a megmagyarázására, mivel csak az az ember tudhatja igazán, hogy hol is húzódik, aki túlhaladt már rajta.”