Biztató hírek érkeztek a közelmúltban a hétszeres világbajnok Michael Schumacher állapotáról. Bár messze még a teljes felépülés, de milliónyi rajongó reménykedik abban, hogy a legendás küzdő, a zseniális versenyző ezt a csatát is meg tudja nyerni. 

Mint tette azt a Forma-1-ben, mindenkinél többször, 91 alkalommal. Rendkívül hosszú pályafutásából nehéz kiragadni a legszebb momentumokat, most mégis kísérletet teszek rá. Csak mint egy régi szurkoló, saját emlékekből merítve. 
Számomra a legemlékezetesebb időszak a kilencvenes évek vége, az 1998-2000 közti időszak. A McLaren ellen vívott nagy csata, amikor a szintén elképesztő tehetségű Mika Häkkinen volt Schumacher fő riválisa. Ekkor látszott napnál világosabban a Schumacher-faktor. Később, a Ferrari domináns éveiben joggal lehetett a mezőny felett álló technikára, mint a siker kulcsára mutogatni. 
De előtte másképp festett a helyzet! Az 1998-as Ferrari F300-ban volt potenciál, mégis a győzelmeket Michael Schumacher végtelenségig csiszolt, precíz stílusa hozta. 
Jó példa a Kanadai Nagydíj, ami a megszokott káoszt hozta. Több biztonsági autós periódus, és egy tíz másodperces stop and go büntetés után Schumacher a harmadik helyen állt, Damon Hill és Giancarlo Fisichella mögött. Hill a gyengébb Jordan versenyautóval nem lehetett ellenfél, de Fisichella Benettonjával vaskos előnnyel vezetett utolsó, és egyetlen bokszkiállása előtt. 
Fisichella kiállása után jött a Schumacher-mágia. A ferraris németre szintén várt egy utolsó tankolás, de a könnyű autóval hat kör alatt tíz másodpercet vert a mögötte haladó Benetton-pilótára, és centire pontosan elé érkezett vissza a pályára, majd hideg abroncsokon is sikerült megtartania az első helyet. 
Ebben volt igazán kiemelkedő a hétszeres világbajnok, igazi stratégaként, terv szerint versenyzett, a mögötte álló tehetséges csapat, de főképp Ross Brawn segítségével. Ennek az együttműködésnek a legismertebb példája az 1998-as Magyar Nagydíj, ahol a Ferrari agytrösztje száz százalékosan használta ki a Mika Häkkinen alatt dolgozó McLaren technikai hibáját. 
Három kiállásos stratégiájuk fontos győzelmet hozott a mogyoródi pályán, amit maga Schumacher is az egyik legemlékezetesebb sikereként tartott számon: 19 kör alatt 25 másodpercnyi előnyt gyűjtött, így sikerült az élre kerülnie, majd David Coulthard előtt, elsőként elérnie a kockás zászlót.
Ez a fegyelmezett, győzelemre törő Schumacher arca, aki ha kell, kvalifikációs körökkel darál verseny közben, és hajszálra futja a bokszból kért szektoridőket. Ennyivel persze nem lehet minden idők legeredményesebb F1-es pilótájává válni. Előzni is tudni kell, és erről a tudományos területről szintén doktorit írhatna a német legenda. 
2006-ban, a Ferraritól történő visszavonulásának évében az utolsó, Brazil Nagydíjon libabőröztető bemutatót tartott. Elképesztő lendülettel sűrítette egy futamba mindazt, amiért örökké Schumachert éltető zászlók fognak lengeni a Forma-1-es futamokon.