Michael Schumacher menedzsere, Sabine Kehm pénteken az eddigi legjobb hírt közölte a tavaly december 29-ei síbalesete miatt eddig kómában fekvő szupersztárról: a hétszeres világbajnok ” időnként az éberség és a tudatosság jeleit” mutatja, azaz végre kezd ébredezni.

Fotó: Europress

Fotó: Europress


A német Bild ezt azóta azzal toldotta meg, hogy a 45 éves exversenyző már napok óta ebben az állapotban van, reagál a hangokra, és hogy az állapotjavulásnak köszönhetően a grenoble-i kórházon belül átköltöztették egy alacsonyabb szintű, igaz még mindig intenzív ellátást biztosító szobába.
A hírekre blogján a Forma-1 volt orvosa, az aneszteziológus-traumatológus professzor Gary Hartstein is reagált, aki szokása szerint a laikusoknak is érthető formában adott általános képet Schumacher valószínű helyzetéről.
Hartstein azzal kezdte, hogy hangsúlyos különbséget tett az éberség és a tudatosság között, orvosi értelemben az előbbi önmagában ugyanis egy jóval alacsonyabb szintű jelenség, ami csak az ún. tartós vegetatív állapot jellemzője, Schumacher esetében azonban a tudatosság kifejezés is szerepelt. 
“Mit is takarhat ez a tudatosság? A környezettel való egyértelmű és célzott interakciós szakaszok és/vagy az öntudat egyértelmű jelei – még ha ezek nem is állandóak. Például Michael több alkalommal, ismétlődően mosolyog, amikor megérkezik a családja. Vagy képes szemel követni az embereket. Vagy ha megpróbál kommunikálni, vagy képes egyszerű utasításokra megfelelően reagálni. Ezek bármelyike objektíven jelzi, hogy létezik a kapcsolat a külvilág és közte. Ez az úgynevezett minimális tudatos állapot. És ennél jobb hírt nem is kaphattunk volna” – írta az orvos.

Fotó: Europress

Fotó: Europress


“Hogy miért? Mert ez azt jelenti, hogy Michael láthatja, hallhatja, érezheti a felé irányuló szeretetet. Azt jelenti, valóban, tényleg itt van közöttünk. Azt is jelenti, hogy a várható élettartama jelentősen megnő. És végül, talán a legfontosabb, hogy ez utat nyit a további javulás felé. Még több időt a külvilággal kapcsolatban, még tartalmasabb interakciók. Hihetetlenül pozitív!”
“És jöhet a rehabilitáció, sok-sok rehabilitáció. Michael hozzá van szokva a kemény munkához. Az agynak új dolgokat kell tanulnia, stimulálni kell, rá kell kényszeríteni az információk feldolgozására, közben fizikailag is újra fel kell majd építeni őt. Izgalmas dolgok, jó dolgok.”
“Félreértés ne essék, a mostani is nagyon fontos lépés, de nyilván senki sem szeretné, ha Michael ezen a szinten maradna. De már ez is egy nagyon-nagyon-nagy lépés. Köszönetet kell mondanunk a Michaelt ápoló embereknek és mindenkinek a környezetében a kitartásért és a türelmükért! Türelemre nagy szükség lesz ezután is – hetekig, hónapokig, talán évekig is.”