A következő szezontól dupla egyéni és konstruktőri pontokat osztanak majd az év utolsó versenyén, hogy az utolsó pillanatig nyílt legyen a küzdelem a bajnokságért. A rajongók és a szakemberek inkább ellenzik, mint üdvözlik a lépést, az Autosport pedig kiszámolta, hogy 1950 óta tíz világbajnokság végeredménye változott volna a duplapontos rendszerrel.

27 világbajnokság mesterséges izgalomkeltés nélkül is csak az utolsó versenyen dőlt el, a duplapontos rendszerben azonban sokkal több, 46 szezonban maradt volna az utolsó futamra a döntés. A bajnokság eredménye tíz alkalommal változott volna.


1953-ban Alberto Ascari 34,5 ponttal nyert a 28 pontos Juan Manuel Fangio előtt, az új rendszerben Fangio 37 ponttal végzett volna az élen a 34,5 pontos Ascari előtt. Ez az év jól mutatja a rendszer veszélyeit: Ascari és a Ferrari egyértelműen a legjobb csomagot jelentette az évben, Fangio egyetlen árva győzelemmel szerezte volna meg a címet.

1956-ban Fangio 30 ponttal nyert a 27 pontos Stirling Moss előtt, dupla pontokkal Moss 36:32 arányban a maga javára fordította volna a küzdelmet. 1958-ban Mike Hawthorn egyetlen ponttal végzett a 41 pontos Moss előtt utóbbi elképesztő sportemberi nagysága miatt: Hawthornt rossz rajt miatt eredetileg kizárták, Moss azonban felszólalt a döntés ellen, ezzel pedig elbukta a vb-t. Mivel az utolsó versenyt megnyerte, dupla pontokkal 50:48 arányban mégis világbajnok lett volna.

Jochen Rindt 1970-ben 45 ponttal nyert (posztumusz) a 40 pontos Jacky Ickx előtt, dupla pontokkal azonban a belga 49 ponttal simán megszerezte volna a győzelmet. 1979-ben Gilles Villeneuve örülhetett volna Jody Scheckter helyett, a kanadai 47 helyett 56 ponttal fejezte volna be az évet az 51 ponton ragadó Scheckterrel szemben.

1981-ben alaposan összekavarodott volna az állás: a vb sorrendje Nelson Piquet (50), Carlos Reutemann (49) és Alan Jones (46) volt, utolsó versenyen aratott győzelmével azonban Jones diadalmaskodott volna 55 ponttal. Piquet 52, Reutemann változatlanul 49 ponttal zárt volna.

1984-ben Niki Lauda egy biztos második hellyel szerezte meg a győzelmet, az F1 történetének valaha volt legkisebb különbségével (72:71,5) Alain Prosttal szemben. Mivel azonban a francia megnyerte a versenyt, dupla pontokkal 80,5 ponttal zárt volna a 78 pontos Laudával szemben.

Ebben az évszázadban a 2003-as, a 2008-as és a 2012-es bajnokság eredménye változott volna. Az első esetben a 93 pontos Michael Schumacher helyett az egyébként 91 pontos Kimi Räikkönen nyert volna 99 ponttal, Schumachernek 94-gyel kellett volna beérnie.

A híres, utolsó kanyarokban eldőlt 2008-as bajnokságban Felipe Massa 107 ponttal nyert volna a 102 pontos Lewis Hamilton helyett, szemben az eredeti 98:97-es fordított pontaránnyal. Tavaly az utolsó verseny első körében megpördült Sebastian Vettel végül 281 ponttal nyert a 278 pontos Fernando Alonso előtt, dupla pontokkal Alonso 296:289 arányban fordított volna. Elképzelhető ugyanakkor (és ez több más bajnokságra is igaz), hogy amennyiben rá lett volna kényszerülve, Vettel Nico Hülkenberg és Mark Webber megelőzésével fel tudott volna kapaszkodni a győzelmet jelentő pozícióba.