Montreal egyediségét az adja, hogy utcai jellegű pálya, itt mégis sokkal nagyobb a tempó, mint Monacóban. Csodálatos a környezet, sokszor válnak kaotikussá a versenyek, még jó, hogy mindenki imádja Kanadát.

Felejthetetlen pillanatból is van bőven, tekintsünk csak vissza például 1978-ra, az első montreali versenyre. Hazai pályán Gilles Villeneuve nyert, ráadásul ez volt az első győzelme. Kell ennél jobb kezdés?


1995 sem volt semmi: Jean Alesi évekig szenvedett, hogy összehozzon egy futamgyőzelmet, végül Kanadában összejött neki. Ráadásul a születésnapján – és aztán soha többet nem nyert.


A 2007-es futam nem volt olyan régen, valószínűleg sokan emlékeznek még rá. Ez a tökéletes definíciója a káoszfutamnak, volt itt minden, amiről lehet beszélni. Hamilton első győzelme, Super Aguri-bravúrok, és Robert Kubica is ezen a versenyen szállt el, szerencsére megúszta komoly sérülés nélkül – a következő évben pedig Montrealban begyűjtötte első és egyetlen győzelmét is. 


És hát 2011, Jenson Button őrült bravúrja, amikor utolsóból lett első egy rekordhosszú versenyen, az utolsó körben megelőzve a hibázó Sebastian Vettelt. Button azóta is legkedvesebb sikereként emlegeti a futamot – és hát ilyen tényleg nem történik minden nap.