Lewis Hamilton 2013-ban végleg kirepült a családi fészekből, miután három éve szakított az addig őt menedzselő édesapjával, Anthonyval, 2012 végén az őt a Forma-1-be és egészen a győzelmekig és a bajnoki címig juttató McLarennek is búcsút intett. 
2013-ban a Mercedesnél kezd új fejezetet, a szezonkezdet előtt a témát természetesen alaposan megrágta a brit sajtó, az interjúkból pedig kibontakozik Hamilton pillanatnyi személyisége.
Hamilton bajnoki sikere immár ötéves sztori, de az angol pilóta nem csak “egyslágeres előadó” akar maradni, a legendák közé akar emelkedni.


“Nem akarok így maradni, én is legenda szeretnék lenni. Amikor a nagyságról beszélek, Ayrton Senna sztorijaira gondolok, ahogyan képes volt belépni egy szobába, az egész aurájára, tartására, arra, hogyan vezetett és motivált másokat, motivált egy teljes országot, na ez az igazi nagyság. Persze ez egy másik kor, és én nem vagyok Senna, de remélem, hogy én is elérem majd ezt a szintet!”
A Mercedesnél talán lesz is esély erre, bár inkább a Ferrarinál építkező Michael Schumacher, mint a McLarennél taroló Senna példája alapján. Hamiltonnak mindenesetre nagyon fontos, hogy az új csapatnál szabadabb lehet, mint Wokingban volt.
“Nagyon szigorú környezetet hagytam el, (a McLarennél) megmondták, mit szabad tenni, mit szabad mondani. Az embernek persze tisztelettudónak és udvariasnak kell lennie, de azért így is lehet önmaga” – utalt a klímaváltozásra. 
Hamilton egyik nagy sérelme volt, hogy a McLarennél nem tarthatta meg a győzelmi trófeáit, hiszen azokat a vezér, Ron Dennis a wokingi vitrinben gyűjti. A Mercedesnél más lesz a helyzet, a pilóta pedig szeretné ki is állítani a dolgait, saját múzeumot tervez.


“Kérdés persze, hogy szerzünk-e trófeákat idén. Oké, most már megtarthatom őket! Őőő, de jelenlég még egy sincs!” – viccelődött. “Kis dolog ez, de nekem sokat számítanak az ilyenek, például a sisakjaim. Az overallok, a kesztyűk, a cipők nem érdekelnek, de a sisakokat magamnak tervezem. Azokban versenyzem, az én vérem, verítékem van bennük, ezért akarom megtartani. Emléknek. Korábban csak a sisakjaim felét kaptam meg, és a McLaren választott először, melyikeket tartja meg a csapat. Mostantól az enyémek, és a díjaim is a saját díjaim.”
“Gondolkodtam már egy múzeum építésén. Eredetileg apa ötlete volt. Nem lenne rossz valahol – Stevenage-ben vagy Londonban – kiállítani egy-egy autómat minden szezonból és a trófeákat, hogy az emberek is láthassák. Nincs értelme úgy őrizgetni őket, hogy senki sem látja.”
A fentiek, valamint számtalan más dolog – a popsztár barátnő, a gengszter-rapper barátok, a kutyának szerzett F1-es belépő vagy épp a hétmilliárdos magánrepülő – sokak számára ellenszenvessé teszi Hamiltont, de ez őt nem izgatja.
“Vagy szeretnek vagy gyűlölnek. Sajnos amikor bekerültem az F1-be, néha mondtam ezt-azt, amit félreértettek. És az emberek nem felejtenek. Spanyolországban például közutálatnak örvendek. Meg vagyok bélyegezve. Annyit tehetek, hogy próbálok szép lassan változtatni ezen. Nagyon sokan gyűlölnek, de nagyon sokan kedvelnek is. Egy dolog biztos: aki személyesen is megismer, az nem utál tovább.”
Hamilton az utóbbi pár hónapban a McLarennél szentségtörésnek számító nagy tetoválásokat is “gyűjteni” kezdett, a bal karja már alaposan ki van varrva.


“Ízlések és pofonok… Én úgy érzem, hogy mára jobban ki tudom fejezni magam, önmagam tudok lenni. Jól érzem magam úgy, ahogy vagyok, nincs szükségem arra, hogy más mondja meg a dolgokat. Apa például helyteleníti a tetoválásokat, de nincs szükségem az engedélyére. Ha az emberek nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, az az ő bajuk. A többi pilóta szeretetére sem hajtok, nem másolom őket, egyéniség akarok lenni.”
Ami a feltűnő, fekete-vörös magángépet illeti: “A gép például azért kellett, mert elég húzós az év. Így most több idő jut önmagamra. És hogy miért vörös? Mert minden repülőtéren minden kép unalmas fehér, vagy van rajta valami barna csík, kiábrándító… De belehalok, ha Roscoe (a kutya) belepiszkít, akkor inkább új gépet veszek!”


A 28 éves versenyző elismerte, hogy néha szeret “kirúgni a hámból”, ám nagyon is komolyan veszi, bármit is csináljon, akár az F1-ről, akár az azon kívüli dolgokról van szó: “Szeretek síelni, szeretem az extrém sportokat, például a sziklamászást. Nem igazán szoktam bulizni, egy kortyot sem ittam már egy éve. De ha igen, akkor azt is durván tolom. A szélsőségek embere vagyok, mindig mindent bele!”