Az E betű nélkül elég szegényes lenne a magyar nyelv – már ezt a mondatot sem tudnám leírni. Eszement temérdek e-vel, eszperente nyelven elmekegve eme tesztet se lenne értelme. Olyan ez a betű mint a só, nélküle nem megy, de sok belőle felesleges és egészségtelen. Valahogy ezt a középutat jelenti az E-osztály a Mercedesnél. Kihagyhatatlan, de jó, hogy nemcsak ez van. A Mercedes-Benz modellek között jelentős az aránya, az 1958-as 220 SE megjelenése óta az összes eladott csillagos személyautó több mint negyede E-osztály.

Csillagok egymás között

Hogy honnan ez a betű? Az Einspritzmotor, azaz a befecskendezéses motor rövidítése. Ami akkor az untertürkheimi gyártósorokról legördülő autók hátulján extra megkülönböztetés volt, ma már alap. A betű azonban megmaradt és immár egy fontos modellt jelöl a Daimlernél. Az állólámpás hátsójára a nagy E betű 1972-ben került fel, amikor egy modellfrissítés során új motorokat kapott a széria (280/C, 280 E/CE, 250 CE). A legerősebb a 280E volt 185 lóerővel, amely azonban így is alulmaradt az egy évvel korábban piacra dobott BMW 3.0 Si-vel szemben, amely már indulásakor 200 lóerőt tudott.

Még a 185 lóerős 280 E csúcsmodellnek sem volt semmi köze a sportossághoz

Még a 185 lóerős 280 E csúcsmodellnek sem volt semmi köze a sportossághoz

Bár nem sportos limuzin volt, a 280 E sofőrje már úgy érezhette, utolérheti bajor riválisát az autópályán. Az elbűvölően összerakott, minőségi és jól áttekinthető négyajtósnak azonban pont annyi köze volt a sportossághoz, mint egy fapapucsnak. Annak ellenére is, hogy álló helyzetből mégis már 10 másodperc alatt elérte a 100 kilométer/órát, végsebessége pedig elérte a 200 kilométer/órát. Ám míg a kor jól megépített, erős motorokkal szerelt Opeljei és Fordjai ralicsíkokat, matt fekete motortetőt és ültetett futóművet kaptak, addig a kimért és komoly állólámpásba még egy fránya fordulatszámmérő sem került. A hosszabbra engedett kilométeróra skála és a finom fabetéteket leszámítva pont ugyanúgy nézett ki a 280 E csúcsmodell, mint az alap 200-as, amely fele ennyit teljesített és harmadával volt olcsóbb.

Hangosan ugat, de nem harap

Aki ma a süppedős, rugós, recsegő, oldaltartást nélkülöző ülésekben helyet foglal, a hatvanas évek hangulatába csöppen, egy kirakatban érezheti magát, ahol a varázslat része az ablaktörlők pillangó szárnyait idéző ellentétes mozgása, a szögletes karosszéria adta szabad kilátás pedig egy régi, nyitottabb, szabadabb világ érzetét kelti.

Zengő, nyers hanggal ébred fel a 2,8 literes hathengeres. Amelyik kutya ugat, nem harap – igaz ez a mondás erre a kocsira is. A gázpedált szinte a padlóig kell nyomni és a fordulatszámot az egekbe kell kergetni, hogy az 1,5 tonna igazán lendületbe jöjjön. Szorgosan kell kapcsolgatni a négyfokozatú kéziváltót, mivel az autó első tulajdonosa megspórolta az automatikus váltóakkor 1443 német márkás felárát. Nem fizette ki azt az 571,65 márkát sem, amit a szervokormányért kértek. Még ez sem volt alaptartozék a 20 535 márkás 1972-es csúcsmodellben! Főleg tolatáskor emlegetjük fel a fukarságot, nem könnyű a hatalmas bakelit kormánykereket tekergetni. A futómű pontos, a rugózás meglepően kényelmes, az állandó kerékdőlésű, ferde lengőkaros hátsó futómű már a modern szabadalmak kézjegyét viseli, és egészen máig a kategória mérföldköve.

Az új E-osztály légrugózással is rendelhető

Az új E-osztály légrugózással is rendelhető

Ezt a hagyományt ma légrugózással fejeli meg az E-osztály. A kényelmi extra 760 730 forintot kóstál, olyan finoman autózunk, amilyen könnyedén a delfin siklik a vízben. De még ezzel sem sokkal kényelmesebb, mint koros elődje: hosszabb tengelytávja, nagyobb külső és belső szélessége nem az utasok javát szolgálja. A fejlődés és az aerodinamika oltárán feláldozták a jó átláthatóságot. A korábbi pár kapcsoló (világítás, index) helyét mostanra szórakoztató és információs rendszerek, vezetési segédek özöne vette át.

Innováció és tradíció

Az irányítópult kezelése összességében elfogadható, persze nem olyan egyszerű, mint a régié volt, de a biztonság, a menetdinamika és a vezetési kényelem szempontjából az új E-osztály egy másik galaxisban játszik 1972-höz képest. A fékút 100 kilométer/órás tempóról 35,9 méterre rövidült, a motorok akár 500 lóerő fölöttiek is lehetnek, de a korabeli 280 E sofőrjének meglepő lenne a négyhengeres dízel is. Főleg, hogy erősebb, mint az akkori hathengeres benzines és harmadannyi üzemanyaggal beéri.

Semmit sem tartott meg a 72-es modellből a Mercedes - csupán a kiegyensúlyozott vezetési élményt

Semmit sem tartott meg a 72-es modellből a Mercedes – csupán a kiegyensúlyozott vezetési élményt

Ha már hagyományokról beszélünk, ki kell emelnünk az innováció hagyományát, amely a Mercedes-Benz márkát a folyamatos és fenntartható fejlődés örökérvényű pályájára állította. A modell csillagja az 1953-as Ponton ős óta az autóipar egén ragyog, nem homályosították el a nehezebb évek, a kevésbé sikerült változatok, mert a forma és a technika változik, a minőség iránti igény azonban örök. Az E-osztály pedig éppen a minőségi autóra vágyók széles rétegeit kívánja kiszolgálni.

Műszaki adatok

Mercedes-Benz 280 E E 220 d
Lökettérfogat (cm³) 2746 1950
Teljesítmény (kW(LE)/min) 135(185)/6000 143(194)/3800
Nyomaték (Nm/min) 238/4500 400/1600
Hengerek elrendezése/száma soros/6 soros/4
Legnagyobb sebesség (km/h) 200 240
Tengelytáv 2750 2939
 Hosszúság x szélesség x magasság (mm)  4680x 1770 x 1440  4923 x 1852 x 1468
Csomagtér térfogata (l/VDA) 530 540
 Fogyasztás, vegyes (l/100 km) 12,5 (95-ös benzin) 3,9 (gázolaj)
 Gyorsulás 0-100 km/h (s) 9,9 7,3
 Listaár (Ft) 20 535 márka (1972) 47 124 euró (13 569 000 Ft)

Ez a cikk az Autó Magazin 2016/11. számában jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresse a friss Autó  Magazint az újságárusoknál!   Fotók: Hans-Dieter Seufert Copyright 2016 MPS