Legszebb álmaink közös jellemzője, hogy általában nehezen elérhető dolgok szerepelnek benne. A Ferrari sem könnyíti meg a dolgunkat, ha éppen az F12 tdf modellről álmodunk. Ez a kivitel ugyanis nem csak hogy 379 000 eurós alapártól indul (~119 millió Ft), de nem is hagyott sok időt a kuporgatásra, mert korlátozott darabszámban készül. Ezzel gyakorlatilag teljesen elérhetetlenné vált mostanra még annak is, akinek nem a rezsiből kellene kigazdálkodnia ezt a vagyont, hanem csak nem eszmélt kellően gyorsan.

Négy példányt azért még mindig látni a Fioranóban található Ferrari-tesztpályán, amelyeket kis szerencsével még a közeli hegyekben is megpillanthatunk. De még ilyen messzire sem kell utaznunk, mert tavaly decemberben az is kiderült, hogy egy Budapesten élő külföldi üzletember is vásárolt egy fehér színű példányt belőle, amely már többször feltűnt a Lánchíd környéki luxusszálloda parkolójában.

Megingathatatlanul stabil kanyarban

De mire utal a tdf rövidítés? Ezt még az eseményre érkező újságíró kollégák nagy részénél is teljes homály fedte. A rövidítés a „Tour de France”-ra utal, de természetesen semmi köze a kerékpárversenyhez, ellenben a Tour de France de Automobile-hoz annál inkább – magyarázzák az egybegyűlteknek. Van is hallgatóság, mert erről a harminc éve megszüntetett versenyről azért igencsak ritkán hallani. A közúton megrendezett versenyről az is kiderült, hogy gyári Ferrari pilóta 1956-ban nyerte meg először egy 250 GT volánja mögött, név szerint Alfonso de Portago, aki részmunkaidős versenyző volt és főállású playboy.

Mindenből egy kicsit több

Ezen kívül még nyolc alkalommal nyert itt a Ferrari a 250 GT három generációjával – beleértve a GTO modellt is. A Ferrari egyébként már 1956-ban is megemlékezett Portago győzelméről a 250 Berlinetta TdF kiadásával, aminek legfőbb ismertetőjegye a 2600 mm-re nyújtott tengelytáv volt. Ennyit a dicső múltról. Lássuk, mit tud az újdonság. Félgázon felfelé repülni a közeli hegyekben azt biztosan nagyon, mert mintha katapultból lőtték volna srégen az ég felé, úgy hasít a tdf. Kettesben a fordulatszámmérő már a 9000-et karcolja – közben a kormányon lévő LED-ek is tartják a lépést – majd jöhet a harmadik. Aztán egy hirtelen, de rövid fékezés – a F12 pedig olyat lassul, mintha egy betonfalba ütköztünk volna.

A 780 lóerő egy alig 1500 kilogrammos autóban – ez bizony brutális vezetési élményt ígér – hiába vagyunk barátai a teljesítménynek. Mintha egy helikopterrel repülnénk a nappaliban, a szerpentinen olyannyira kell vigyázni ekkora erővel. A kifinomult aerodinamikának, a harapós fékeknek köszönhetően az F12 mégis a könnyen uralható sportkocsik közé tartozik – persze csak akkor, ha kellően nyugodtak tudunk maradni. Visszajelzési finomak és időben érkeznek, minden világos és egyértelmű.

A tdf rövidítés a Tour de Franc de Automobile versenyre utal

A tdf rövidítés a Tour de France de Automobile versenyre utal

 

Igényesen kidolgozott az utastér

Igényesen kidolgozott az utastér

A kormányzás extrém módon közvetlen, a tdf nagyjából olyan könnyedséggel vált irányt, mint egy profi síelő műlesiklás közben, az alulkormányzottság csíráját sem érezni rajta. De hátul is ugyanígy tart, később kizárólag a pályán tudtuk rávenni egy kis farcsóválásra. Passo Corto Virtuale – olaszul ez a magyarázat a hihetetlen fordulékonyságra.

Ferrari összkerékkormányzással

Adatlap

Ferrari F12 tdf

Ferrari-F12-TDF-AH-168

MotorV12-es, 6262 cm³-es  benzinmotor
Teljesítmény780 LE / 8500 1/perc
Nyomaték705 Nm / 6250 1/perc
Gyorsulás (0-100 km/h)2,9 sec
Végsebesség340 km/h
Fogyasztás (vegyes)15,4 l/100 km
Listaár:379 000 euró ~ 120 M Ft

A fenti kellemesen csengő szavak magyarul virtuálisan rövidített tengelytávot jelentenek, amivel a Ferrari márkánál első ízben alkalmazott hátsókerék-kormányzásra utal. A ZF által gyártott elektromos aktuátorok a kormányelfordulástól, a keresztirányú gyorsulástól és a sebességtől függően fordítják el a hátsó kerekeket, de szoros együttműködésben dolgoznak az elektronikus sperrdifferenciálművel, a kipörgésgátlóval és az ABS-jeladókkal is. Az elérhető legnagyobb szög 1,5 fok, amit utcai körülmények között nem nagyon érezni, azt leszámítva, hogy a tdf gyakorlatilag bármilyen sebességgel elfordul a kanyarokban – mintha csak sínen húznák.

Természetesen nem a hátsó kerekek kormányzása az egyetlen újdonsága az F12 különleges kiadásában. A 12 hengeres motor fokozatmentesen változtatható hosszúságú szívócsövet kapott, a szelepemelés mechanikusra váltott a hidraulikusról, a pillangószelepek pedig nagyobb átmérővel készültek. Az eredmény 780 lóerő 8500/perc fordulaton (8900-as maximális fordulatszám), és 705 newtonméteres forgatónyomaték 6250/perc fordulatszám mellett.

A szokatlan, 65 fokos hengerszöggel bíró V12-es a gázpedál útjának minden egyes milliméterét azonnali válasszal reagálja le. A hét fokozat szinte luxus a duplakuplungos váltóban – öt vagy hat fokozattal is boldogok lennénk – így viszont rövidebb áttételeket tudtak alkalmazni, miközben a váltás is gyorsabban megy a korábbinál. Mindezek után nem nehéz kitalálni, hogy az F12 tdf észveszejtően gyorsul. Elsőként az utcai Ferrarik között nem kell három másodperc sem százig, de a 200 km/órás sebességet is kevesebb mint nyolc másodperc alatt eléri. A végsebesség 340 km/h.

Az aerodinamikában is volt némi korszerűsítés: optimalizáltak az autó alatti burkolatot, a légterelőkkel felgyorsított légáramlat pedig nem csak a hűtésnek tett jót, de az új oldalsó levegőkilépőknek, és nagyobb spoilernek hála a leszorítóerőnek is. A közel duplájára nőtt érték (200 km/óránál 230 kg 123 helyett) utcai körülmények között egyébként nem igazán érezhető, ahogyan a 100 kilogrammal alacsonyabb össztömeg sem feltűnő. Szintén a tdf különlegessége a leszorítőerőt csökkentő aktív hátsó diffúzor, ami a F1-ben használatos DRS-hez hasonló elv alapján teszi lehetővé a végsebesség növelését.

A leszorítőerőt csökkenti aktív hátsó diffúzor növeli a végsebességet

A leszorítőerőt csökkenti aktív hátsó diffúzor növeli a végsebességet

Lyuggatott kerámiatárcsák, átmérő: 398/360 mm

Lyuggatott kerámiatárcsák, átmérő: elől 398, hátul 360 mm

Egy gyors menet Fioranóban

Kész szerencse, hogy az Enzo Ferrari lakhelye köré épült tesztpálya is rendelkezésre áll, így megtapasztalhatjuk a F12 tdf igazi varázsát. A rövid versenypályán három másodperccel gyorsabb az 599 GTO-nál és kettővel a 740 lóerős F12-esnél. Néhány kör elég ahhoz is, hogy megerősítse bennünk az utcai tapasztalatokat a Ferrari. Az erő mindvégig jól adagolható, a kormány aprólékosan visszajelez, megingathatatlanul stabil kanyarban is, a tapadás pedig szinte a végtelennel egyenlő. A fék elképesztően lassít, az eddig túlzottan optimistán megválasztott fékezési pontok sem jelenthetnek problémát többé.

A F12 tdf nagyszerűségét tovább fokozza a tény, hogy letisztult, szépen kidolgozott utasterében sem találni kivetnivalót – a karbon és fekete Alcantara uralta borítás kifejezetten otthonosra sikerült. De hiába minden, az F12 tdf nekünk már csak álom maradhat – a gyártás megkezdése előtt elkelt az összes darab belőle. Szívesen javasolnánk, hogy válasszunk helyette a régi 250 TdF modellből, de az sem megnyugtató alternatíva álmaink kielégítésére. A mindössze 84 darabos széria egyike hét millió eurós (2,2 Mrd Ft) áron lelt új gazdára nemrégen egy oldtimer aukció keretében.

 

Ez a cikk az Autó Magazin 2016/3. számában jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresd a friss számot az újságárusoknál!  Szöveg: Heinrich Lingner;  Fotók: Achim Hartmann Copyright 2016 MPS