Green alezredes, 18 év telt el azóta, hogy szárazföldi járművel átlépte a hangsebességet. Ez eddig csak Önnek sikerült. Most a Bloodhound SSC-vel 1000 mérföld/órás sebesség elérésére készül. Végiggondolta, mire vállalkozik? Green: Képzett vadászpilóta vagyok, és mérnökként elejétől kezdve részt veszek a művelet kidolgozásában, tehát biztosra megyek. A projektünk nem érzelmekről, nem vakmerőségről szól, hanem eredmények eléréséről. Sok évig tartó kiképzésem során megtanultam megismerni önmagamat, a határaimat, az erősségeimet és a gyengeségeimet egyaránt. Arról is van fogalmam, milyen a testünkre, az agyunkra ható nehézségi gyorsulás. Matematikusként pedig a csapatom technikai személyzetével a rendszer működésének alapelveit is meg tudom beszélni, azaz értem, mi történik majd velem, alattam és körülöttem, amikor a Bloodhound SSC nekivág a rekordnak.

Green 2017-ben szeretné megdönteni az ezer mérföld/órás rekordot, ami 1609 kilométer/órás sebességet takar. A Bloodhound nyolc tonnát nyom, legnagyobb teljesítménye 135 ezer lóerő. A pilótafülke puritán, a jármű fordulóköre 240 méter

Dióhéjban Név Andy Green Születési hely Atherton, Nagy-Britannia Született 1962. július 30-án Foglalkozása repülőalezredes Matematikai tanulmányainak sikeres elvégzése után Andy Green a légierőhöz igazolt. Phantom és Tornado vadászgépeken repült. 1997. szeptember 9. óta számos autós sebességrekord birtokosa. Ő lépte át először a hangsebességet. 1997 őszén egy Thrust SSC szuperautóval 1228 kilométer/órás sebességet ért el.

Száz százalékban bízik önmagában? Green: Mindenki követhet el hibát. Az emberi természet velejárója, hogy különleges vágyai vannak, kacérkodik az ismeretlennel és felül szeretne kerekedni korlátain. A tévedés kockázata mindenben ott rejlik. Ezt minden pilóta tudja. Amikor másodpercenként 400 métert teszünk meg a homoktengerhez préselve, bármi megtörténhet. De, hogy semmi baj ne következzen be, van egy checklistánk, akárcsak minden pilótának. A Bloodhound SSC vezetése nem szerencsejáték, minden pillanatban a megfelelő mozdulatot kell tenni. Rögtönzésnek itt helye nincs! A jármű már álló helyzetben kivívja a közönség elismerését. Milyen hatással van Önre? Nem izgul, amikor beül? Green: Vadászpilótaként megtanultam, hogyan uraljam az érzelmeimet. A repülés ráadásul egy dimenzióval bonyolultabb, mint az autóvezetés. Itt nem kell a magassággal, a mélységgel, az oldalra dőlés szögével foglalkoznom, csak arra kell összpontosítanom, hogy előre haladjak a tökéletesen sík talajon. Nappal, szélcsendben, azaz jó időjárási körülmények között tesztelünk. Katonaként a legcudarabb időben vagy éjnek idején kellett teljesíteni a bevetéseket. Az érzelmek nem kaptak teret és nem kapnak a jövőben sem, akár botkormány, akár kormány van a kezemben.

A Bloodhound SSC-ben gyorsításkot 2g, fékezéskor -3g nehézségi gyorsulás lép fel

A Bloodhound SSC-ben gyorsításkor 2g, fékezéskor -3g nehézségi gyorsulás lép fel

Mire kell majd elsősorban odafigyelnie a rekorddöntés során? Green: Sok mindenre. Arra, hogy mikor indítom be a hajtóművet, majd mikor gyújtom be a rakétát. Hogyan tartom egyensúlyban a járművet, mikor fékezzek, és mikor nyissam a fékernyőt? A Bloodhound SSC vezetése egyben fizikai erőpróba is. A pilótafülke elképzelhetetlenül hangos, szűk és forró. Kemény meló. Most az a munkám, hogy a fizikai igénybevételre és a műveletek sorrendiségére felkészüljek. Nem fél attól, hogy a jármű egyszerűen felszáll? Green: Az aerodinamikai egyensúly az egyik legfajsúlyosabb kérdés. A jármű hasmagasságának, a jármű síkkal bezárt szögének, valamint a szárnyak szögeinek tökéletes együttállása garantálja a sikert. Ha a jármű túl mélyen van, belefúródok a homokba, ha túl magasan van, felrepülök. Egyik sem túl szerencsés forgatókönyv, de ezzel nem is nekem kell törődnöm, megteszi helyettem a fedélzeti számítógép. Nekem csak a vezetésre kell figyelnem. Kordában tartja az érzelmeit, de ha sikerrel jár, azaz beállítja a rekordot, csak előtörnek ezek, nem? Green: Előbb legyünk túl rajta. Ha elértem az 1609 kilométer/órás sebességet, csak a feladatom felét teljesítettem. Meg is kell állnom biztonságosan. Másodszor abban is biztosnak kell lennem, hogy valóban megdöntöttem a rekordot. Harmadjára pedig azt a lehetetlennek tűnő feladatot kell megoldanom, hogyan meséljem el a lehető legkevesebb szóban az elmondhatatlan élményt. Mennyivel alkalmasabb a feladatra egy harci pilóta egy autóversenyzőnél? Green: A vadászpilóták megtanulják fegyelmezetten, pontosan és módszeresen követni az utasításokat. Mindezt igen magas fokú technikai környezetben. Ebben a tekintetben nincs különbség a vadászrepülő és a rekordautó között. Az autóversenyzők általában zárkózott sportemberek. A Bloodhound projekt atyja ezzel szemben minden nyűgjét-baját és örömét megosztja az interneten. Miért? Green: Valóban szokatlan lehet a nyitottságom, de nincs szükségem titkolózásra. Tudja, miért? Mert nincs vetélytársam. Mutasson valakit, aki hasonlóval próbálkozik, mint mi. Nincs mit rejtegetnünk, mindent a nyilvánosság előtt teszünk. A nyitottságot a partnereink is szeretik, például technikai szövetségesünk, a Castrol is az átláthatóság híve. Támogatóink bizonyíthatják, hogy nem lehetetlen szárazföldön 1600 kilométer/óránál gyorsabban haladni.
Egy Jaguar V8-as pumpálja a hajtóanyagot a 135 ezer lóerős hajtóműbe

Egy Jaguar V8-as pumpálja a hajtóanyagot a 135 ezer lóerős hajtóműbe

Hogy jutott arra az elhatározásra, hogy átlépi az ezer mérföldes határt? Green: Miután a Thrust SSC szuperszonikus autóval 1997-ben átléptem a hangsebességet, azaz elértem az 1228 kilométer/órát, megfogalmazódott bennem a következő kihívás. Lehetek ennél is gyorsabb? De nem tudtam a jövővel foglalkozni, mert pletykák terjedtek arról, hogy rekordkísérletet terveznek Amerikában és Ausztráliában is. Aztán volt egy emlékezetes találkozóm a brit oktatási miniszterrel, aki arra panaszkodott, hogy növekvő hiány van mérnökökből és technikusokból. Így jött az ötlet, hogy tegyük vonzóvá a fiataloknak ezt a szakmát egy ilyen projekttel, amely a tudomány határait feszegeti, de mégis látványos, megvalósítható és a brit mérnököket dicséri. Mi lesz azután, ha teljesítette ezt az újabb kihívást? Green: A mostani minden bizonnyal az utolsó ilyen projekt lesz. Az az igazság, hogy nincs szüksége az emberiségnek szuperszonikus autóra. A kísérletünk tudományos és demonstrációs célokat szolgál. Egy mérnöki kaland, aminek nincs második epizódja. Azért vágtunk bele, hogy a következő nemzedékeknek megmutassuk a szakma szépségeit. Iskolás osztályok tucatjai látogatták meg bristoli fejlesztőközpontunkat, jó volt látni a csillogó gyerekszemeket. Ott és akkor tudtam, hogy nem dolgozunk hiába. Hatni kell a gyerekekre, már 8-9 évesen el kell őket varázsolni, hogy tíz-húsz év múlva ugyanezt tegyék ők velünk és az utánuk következő nemzedékekkel. Ez egy esély, amellyel élnünk kell!

A Bloodhound SSC: a mennydörgős ménkű

A Bloodhound SSC (magyarul véreb) nem más, mint egy hatalmas, 13,5 méteres nyílvessző, amely alumíniumkerekeken várja, hogy 2017-ben beállítsa a szárazföldi járművek sebességrekordját. 1000 mérföld/órás sebességnél a jármű 2,2 másodperc alatt tesz meg egy kilométert. Tömege nyolc tonna, amiből az üzemanyag egy tonnát tesz ki. Az üzemanyag-szivattyú hajtásához eredetileg egy Forma 1-es Cosworth V8-as motort alkalmaztak. Ezt a fejlesztések során egy Jaguar V8-asra cserélték le. Az 550 lóerős kompresszoros motor másodpercenként akár 40 liternyi hajtóanyagot pumpál be az égéstérbe. A rekordautót 500 kilométer/órás tempóig egy Rolls-Royce EJ200 sugárhajtómű gyorsítja, majd Andy Green pilóta bekapcsolja a rakétát. A hajtóművek összteljesítménye 135 ezer lóerő. Álló helyzetből 1600 kilométer/órára 55 másodperc alatt gyorsul majd fel a Bloodhound SSC. Persze, erre tapasztalat nincs, matematikusok számolták ki. Lenyűgöző, hogy a 800 kilométer/óráról 1600 kilométer/órára gyorsuláshoz csupán 17 másodpercre van szüksége a rakétaautónak. Teljes sebességnél az egyenként 95 kilogrammos alumíniumkerekek (gumiabroncsok nincsenek rajta) percenként 10 200-at fordulnak. A történet egyik legérzékenyebb fejezete az aerodinamika: teljes sebességnél a járműnek 20 tonnás ellenállást kell leküzdenie. Különösen fontos a szabad hasmagasság pontos meghatározása, hogy a leszorítóerő tekintetében a Bloodhound SSC tökéletes egyensúlyban legyen. Millimétereken múlik, hogy a jármű ne szálljon fel, vagy épp ne fúródjon a földbe. – A szintszabályozásért számítógép felel – magyarázta Green -, így én minden tudásommal a vezetésre összpontosíthatok.

Ez a cikk az Autó Magazin 2016/3. számában jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresse a friss számot az újságárusoknál!   Claus Mühlberger Copyright MPS 2016