A Mercedes-Benz új névadási rendszerében a GLC jelölés pontosan jelzi, hogy az autó szoros rokonságban áll a C-osztállyal, amellyel ráadásul közös üzemben is készül Brémában. Formaterve is erősen emlékeztet a középkategóriás modellre, vagy legalábbis több elemében is abból építkezik, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a dizájnerek nem vitték tovább az előd GLK szögletes vonalait. De szerencsére nem a forma tesz egy terepjárót – a GLC-ről azt biztosan nem lehet mondani, hogy egy puhány, csak aszfalton boldoguló, anyuci kedvence városi terepjáró lenne.

Mindenben egy kicsit jobb

Sőt, a Mercedes mérnökei valójában csak hozzátettek az elődmodell képességeihez, a lehető legtovább csiszolva a koncepciót, így a GLK-hoz képest mindenben egy kicsit jobb a GLC. Noha az alapok az elektronikusan vezérelt, felező és differenciálzár nélküli állandó összkerékhajtással nagyjából változatlanok maradtak, a modell történetében először már állítható magasságú futómű is ikszelhető az extralistán, illetve öt egyedi vezetési program (csúszós, offroad, kapaszkodás, ereszkedés, vontatás) is megjelent, amelyek elsősorban az aszfaltról lemerészkedve lehetnek hasznosak.

Az elődjéhez képest szelidebb külső komoly terepképességeket takar: a GLC nagy oldaldőléssel is könnyedén elboldogul

Az elődjénél 12 centivel hosszabb SUV-t a Fekete-erdő melletti szőlőhegyek között, gondosan preparált pályán próbálhattuk ki először, a 204 lóerős 250 d motorral, összkerékhajtással, opciós légrugózással, Offroad Line felszereltséggel és terepes karosszériacsomaggal felszerelve.

Mintha egy mélygarázsból gurulna ki

Az első feladat: kapaszkodás. Egy ránézésre elég ijesztő, 40 fokos meredekségű rámpát kell megmásznunk, amelyhez természetesen bekapcsoljuk az éppen ilyen akadályokhoz tervezett vezetési módot. A légrugók finoman egyes terepmagasságra emelik a divatos formájú karosszériát, a kilencfokozatú automata váltó rögzíti az első fokozatot – és indulás. Finom gázpedálkezeléssel támadjuk meg az emelkedőt, a GLC nyugodtan és természetesen indul meg. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a rámpa tetejéhez közeledve már semmit nem látunk a vakítóan kék égen kívül, de pánikra semmi ok: a GLC-nek ez a feladat nagyjából annyira nehéz, mint kigurulni az otthoni (mély)garázsból.

Légrugózással és offroad csomaggal akár 50 mm-rel nagyobb hasmagasság

A rámpatetőre érkezve nagy hasznát vesszük az opcionális kamerarendszernek, amely előrenéző széles látószögével segít megtalálni a helyes irányt lefelé. A képernyőn jól látszik, hogy nincs más dolgunk, mint enyhén jobbra tekerni a kormányt, és már jöhet is a következő feladat, a lejtmenet. Ebben a már ismert lejtmenetasszisztens, a DSR segít: a tempomat kapcsolójával beállítjuk a kívánt (alacsony) sebességet, egy finom gázfröccsel megindítjuk az autót, és innentől akár hátra is dőlhetünk. A GLC mozgását ettől a pillanattól fogva ugyanis az elektronika irányítja, a vezetőnek a féket sem kell nyomogatnia.

Nem csavarodik

Máris jön a következő feladat, amelyben kiderül, hogy a GLC az oldaldőléssel is remekül elboldogul, hiába próbálják felborítani a szemtelenül hullámzó dűnék, csak nem hagyja magát. Az adatlap szerint egészen 35 fokos dőlésszögig biztonságban vannak a bent ülők – a fedélzeti komputer offroad menüje 27 fokot mutat, amikor a füvet nyaldosó visszapillantóért aggódva, nagyokat nyelve azért korrigálunk kicsit a kormányon. Az akadálypálya végéhez érve a GLC olyan simán áll vissza egyenesbe, mintha betonból öntötték volna a karosszériáját, csavarodásnak semmi nyoma.

Ismerős megjelenés: a C osztályra erősen emlékeztető műszerfal emelt középkonzollal, és módosított menükkel

Méltó csúcspontja a bemutatópályának az utolsó rámpa, amely ugyan kevésbé meredeken néz az ég felé, mint az első, a burkolatát azonban jól fellocsolták valami csúszós maszattal – látszólag az eddigi legkeményebb próbatétel vár tehát az elektronikára. Biztos, ami biztos alapon manuálisan kiválasztjuk a kettes terepmagasságot, és ismét a kapaszkodó programja bízzuk a sorsunkat. És milyen jól tesszük: az eddigiekhez hasonlóan a GLC ezúttal sem jön zavarba, simán indul meg felfelé, egészen addig, amíg az első kerekek tapadást nem veszítenek.

Meggyőző kezdés

De ettől még a hegymenet változatlan intenzitással folytatódik, mert a 4Matic olyan gyorsan újraosztja a nyomatékot a tengelyek között, hogy a bent ülők igazából észre sem veszik, hogy történt valami.

Menü öt vezetési programmal, és a hozzájuk tartozó grafikai elemekkel

Összességében meggyőző első benyomást tett magáról a GLC, amely gondosan előkészített terepen ugyan, mégis egyszerre csillogtatott komforttal és jó terepképességekkel kapcsolatos erényeket. Hogy mit tud aszfalton? Hamarosan az is kiderül! Copyright 2016 MPS.