Ez a cikk korábban az Autó Magazinban jelent meg. Hasonló friss anyagokért keresd a lapot az újságosnál.

Walter Röhrl egyszer nagyon pontosan megfogalmazta, hogy mi kell egy igazán jó sportkocsihoz. “Egy autó akkor elég gyors, ha rettegsz a határai feszegetésétől” – mondta a ralilegenda. Gyanítjuk, hogy a jó öreg Walternél elég későn jön el az a pillanat, amikor elkezd félni, de erre az autóra valószínűleg még ő is elégedetten csettintene.

Nem harap. Vagy mégis?

Ami azt illeti, az Aventador SV puszta jelenléte elég ahhoz, hogy a szív hevesebben kezdjen verni a szokásosnál. A maga több mint kétméteres szélességével és alig 120 centis magasságával szigorúan és szinte érezhető felsőbbrendűséggel bámul a környezetére, mintha megalázóan csak azt akarná odavetni: “gyere csak közelebb, te kis mazsola, nem harapok!” Tényleg csak a gúnyos kacaj hiányzik hozzá, ez az autó a legelső pillanattól tiszletetet parancsol magának. A nevében szereplő SV egyébként a Superveloce rövidítése, ami lefordítva szupergyorsat jelent, szóval tökéletesen érthető, hogy mindenki emlékezetében örök nyomot akar hagyni.

Az új Superveloce sokkal kiszámíthatóbb, elsősorban a futó- és kormányművön végrehajtott módosításoknak köszönhetően, de így is pokolian erős és gyors

Az SV alig 2,8 másodperc alatt gyorsul – vagyis dehogy gyorsul, valósággal katapultál – a 100 km/h-s tempóra, a 200 kevesebb mint kilenc másodperc alatt van meg. Végsebesség 350 km/h fölött, vagyis minden kétséget kizáróan szupergyors, egy “mezei” Aventadornál ugyanakkor nem sokkal-sokkal gyorsabb. De bemelegítésnek ennyi elég is, az igazi izgalmak úgyis csak a 6,5 literes V12-es motor beindítása után kezdődnek. Amint a vezetőoldali ajtó rácsukódik a karosszériára, attól a pillanattól kezdve a számok jelentőségüket vesztik. Sőt, nemcsak a számok, hanem sok minden más is: a négy kipufogóvég például, amelyek a diffúzoron keresztül az összeköttetést biztosítják az alumínium V12-essel, vagy a gigantikus légbeömlők, amelyek a hűtésről gondoskodnak. És ettől a pillanattól természetesen azok a horrorsztorik sem érdekesek többé, amelyeket az SV-tulajok mesélnek lelkesen az elődről.

50 kiló mínusz, 50 lóerő plusz

Az autó tömegéből fél mázsát csíptek le, ennek jelei mindenhol tapinthatók az utastérben. A padlószőnyegeket vékony, minimálisan gumizott alulemezekre cserélték, de szórakoztatórendszert is csak kifejezett kérésre szerelnek az Aventadorba. Amit csak lehetett, szénszálakkal erősített műanyagból készítettek el, így a burkolatokat, a kemény, mégis nagyszerű üléseket, sőt a teljes vázat is. A műszerfal színes digitális kijelzője sárgán világít, a váltófülek nagyok és könnyen húzogathatók, a kormánykerék finom alcantara borítású. 

A bombasztikus tapadás ellenére nedves körülmények között hiányzik az igazi potenciál az SV-ből

A Volkswagen-konszern általános stratégiája itt is érvényesül néhány Audi-eredetű elem képében, de az egyedi hangulatra nem lehet panasz. Már csak fel kell pattintani a piros védőfedelet, megnyomni az alatta lévő startgombot, és máris robb… Azaz nem, messzire elhallatszó kitörés helyett csak finoman mormog a V12-es, legalábbis egyelőre. A középre épített motor hangja pont olyan, amilyen ő maga is: hiteles, természetes, nagyon szerethető. 

Üvölt, mintha nem lenne holnap

Az Aventador olyan ligában játszik, amelyben manapság mesterségesen növelik a teljesítményt, turbófeltöltőket vagy elektromotorokat használva ehhez, a Lamborghini V12-ese ezzel szemben maga a megtestesült természetesség – nincs turbó, nincs rásegítés, nagy lökettérfogattal és magas fordulatszámmal varázsol. A 6,5 literes blokk még szelíd, visszafogott üzemmódban is megszállott őrülettel tör előre, egyre csak pörögnek és pörögnek lefele a fokozatok, a motor üvölt, mintha nem lenne holnap, de képtelenség ellenállni neki. Visszatérve kicsit a számokhoz: 750 lóerő és 690 Nm az egyik oldalon, és 1525 kilós üres tömeg a másikon, egy ilyen párosításban nehéz is lenne csalódni.

Hatalmas kerámiafékek a mutatós, feketére fújt felnik mögött. 100 km/h-s tempóról mindössze 30 méter alatt fékez állóra az SV

Az SV minden egyes porcikáját száguldásra teremtették, ehhez remekül illik az egyetlen newtonméternyi nyomatékocskát sem elpazarló összkerékhajtás is. Sport, vagy a még brutálisabb Corsa módba kapcsolva az autó újabb, a testet töménytelen mennyiségű adrenalinnal megtöltő dimenziói tárulnak fel, nemcsak a menetteljesítményeket, hanem az akusztikai élményt is lépésről lépésre a tökéletesség felé tolva. És akkor ott van még a váltó, pontosabban az, ahogyan dolgozik: a Lamborghini azt mondja róla, hogy a világ leggyorsabb automatizált kézi váltója, és a pokolba is, nem tévedhetnek nagyot. 

A dinamikus kormányzás fontos eleme az SV kitűnő vezethetőségének. Digitális műszeregység új grafikával

Fantasztikus szerkezet, amely a mindennapokban kedélyes visszafogottsággal dolgozik, a legkeményebb módba kapcsolva, 8500-as maximális fordulatszámnál azonban úgy kapcsolja a következő fokozatot, hogy abba a csodálatos pillanatba belesűrűsödik mindaz, amitől zseniális ez az autó. Hogy mégis milyen ez a pillanat? Mintha egy lézertoll finom precizitását kombinálták volna egy bontógolyó brutális erejével, olyan.

A futóműtől lesz Superveloce

Az általános probléma az szokott lenni ilyen esetekben, hogy az autó gyors, brutális és vad – és ez mind igaz az LP 700-4-re is. Mi az SV titka? Nos, négy pontban lehetne összefoglalni: ezek közül az első a teljesítmény és a tömeg, érezhetőek ugyan menet közben is, de nem számítanak döntőnek. A második nyilvánvaló pont az aerodinamika, a módosított karosszériacsomag (diffúzor, első lökhárító és egyebek) 170 százalékkal nagyobb leszorítóerőt generál, ami különösen nagy tempójú autózásnál fontos, és versenypályán szerzett tapasztalatokat is felhasználtak a kifejlesztéséhez.

A 6,5 literes, V12-es szívómotor teljesítményét 750 lóerőre tornázták fel. Tökéletes párost alkot a világ leggyorsabb automatizált váltójával

Szintén naggyá teszi a Supervelocét az új fejlesztésű, változó áttételezésű kormánymű, amely a kanyarbejáratokon úgy teszi kezesbáránnyá az autót, hogy az élményt fikarcnyit sem csökkenti, sőt. És végül negyedik pontként ott az optimalizált futómű, amely alapjaiban továbbra is nyomórudas kialakítású, de mágneses adaptív lengéscsillapítókkal egészítették ki. 

Hengerlekapcsolás, stop-start – mi kell még?

Ezek amellett, hogy a választott vezetési módtól függően keményednek vagy puhulnak, arra is képesek – és ez az igazi különlegesség -, hogy akár egymástól függetlenül, az útviszonyokhoz és a kormányszöghöz folyamatosan igazodva változtassák a csillapítás mértékét kanyarról kanyarra. Mérnöki apróságnak tűnik csupán, a hatása azonban nagyon is érezhető: nagyobb stabilitás, nagyobb pontosság, jobb kormányozhatóság, és így nagyobb magabiztosság a kormány mögött.

Az 50 kilós súlycsökkentés nagy részét az új kagylóülések beépítésével érték el. A vázhoz hasonlóan szénszálas anyagból készültek

A mindennapok? Azokban sem vall kudarcot a Superveloce: hengerlekapcsolás, stop-start, tolatókamera és még egy halom kényeztető extra rendelhető hozzá. A használhatóságát legfeljebb csak a szokatlan méretek és a hasmagasság teljes hiánya korlátozzák, utóbbi nemcsak a városon belül, hanem rosszabb minőségű országutakon is gondokat okozhat. Az Aventador sportváltozata különleges autó, de a mérnökök szerencsére gondoskodtak róla, hogy ne legyen rettenetes: a menetstabilizáló sportbeállítását választva kevésbé tapasztaltak is elboldogulnak vele határhelyzetben.