Úgy tűnt, végre összeálltak a dolgok, és minden adott a csodaszép Rover-jövőhöz az első csavartól az utolsóig új fejlesztésű 75-össel. Néhány éve már ott állt a cég mellett egy nagyon erős partner, az általános sikertelenséggel aligha vádolható BMW, aztán hirtelen megváltoztak a dolgok. Egy évvel a középkategóriás szedán premierje és hat veszteséges esztendő után a BMW bedobta a törölközőt, megunta a veszteségek finanszírozását, így inkább átadta a stafétát a Phoenix befektetési társaságnak.

Nem tömegautónak szánták

Pedig a helyzet nem tűnt rossznak, a közönség jól fogadta az autót, a kereskedők hétről hétre ígéretes eladási statisztikákat jelentettek: már egy héttel a piaci start után sikerült eladni a tízezredik autót. Különösen népszerű volt a modell az autókölcsönzők körében, a kilencvenes évek végén tele voltak vele a flották. A Rover ezzel együtt soha nem álmodozott arról, hogy a 75-ösből klasszikus tömegautó lesz, végül valamivel több mint kétszázezer példány után jött el a vég 2005-ben.

A középkategória felső részébe pozicionált brit szedán nem számít igazán erősnek, a finom járáskultúrájú motor mégis tökéletes választás. A futómű meggyőző

Tíz év elteltével a brit-német különlegesség lassan már youngtimer, és ha a hathengeres motort vesszük alapul, elég vonzó darab: igazi élmény a V6-os beindítása, amely már az elődben, a Rover 800-asban is szolgált. Szigorúan véve a 75-ös a Rover 600-sorozat helyébe is lépett. A csúcsverzióban 2,5 literes V6-os csodálatosan kifinomult motor, vajpuhán jár, és remek összhangban van a nem igazán pontos, de legalább könnyen kapcsolgatható ötfokozatú váltóval.

V6-os vagy turbó?

A teljesen más irányzatot képviselő Saab 9-3-as valósággal szembemegy a legtöbb Rover-tulajdonsággal. Nem is klasszikus limuzin, hanem ötajtós, a hátsó szélvédő a csomagtartóval együtt emelkedik, és minden dimenziójában kompaktabb a Rovernél. Kényelemben nincs a brit limuzin szintjén, V6-os motorral sem volt kapható soha, pedig a ráncfelvarrás előtt, amikor a 9-3-ast még 900-asnak hívták, a GM próbálkozott hathengeressel.

A Saab 9-3-as limuzin igazi titkos tipp: kedvező áron is ki lehet fogni nagyon megkímélt példányokat. A minőség és a rozsdásodási hajlam sokkal jobb, mint a testvérmodell Opel Vectránál

A Calibrában és a Vectrában is használt 2,5 literes azonban túl sok volt a nagyon szoros Opel-rokonság miatt állandóan panaszkodó rajongóknak, így lemondtak róla. A kétliteres szív cserébe igazi Saab-ősküvület: az 1985 köbcentis blokkot már a hetvenes évek elején, a 99-es sorozatban is használták. Az eredetileg még Triumph-génekkel is rendelkező motort egészen a 2000-es évekig használták, számtalan verziót készítettek belőle a svédek – feltöltős és feltöltő nélküli kivitelek is akadtak bőven, technológiailag élenjáró módon már a nyolcvanas évek elejétől hengerenként négy szeleppel.

A finom Connolly-bőr és az elegáns fabetétek igazán arisztokratikusak, a sötétkék külső is tökéletes választás

A tesztelt példányban lévő 185 lóerős turbómotor hajszállal még erősebb is a Rover 75 hathengeresénél, de ebből nem sokat érezni. Papírforma szerint hiába harapósabb, a már évekkel ezelőtt is antik darabnak számító négyfokozatú automata váltó alaposan letompítja a motort. Merész gázadásra sem érződik majdnem kétszáz lóerősnek, a kétségkívül mutatós forma sokkal jobb tapadást is elbírna.

Nyugi van

A Saabbal ellentétben a Roverben senkinek sem hiányoznak a vad gyorsulásorgiák, a csodálatosan finom futóműnek hála nincs ember, aki nem lazul el odabent. Még a durva úthibákat is meglepő alapossággal simítja ki az autó, miközben a Saabban egy elhanyagolt, keresztbordákkal teli útszakasz több kellemetlen és érezhető döccenőt jelent az utasok számára. A Roveren mintha az idő sem fogna, 180 ezer kilométer után is ugyanolyan jól összerakott benyomást kelt, mintha új lenne.

A 9-3-as igazi Saab, a teljesen egyedi belső kialakításnak köszönhetően nem emlékeztet az Opel Vectrára

Lehet, hogy csak szerencsénk volt, mert a szakértők nem győznek figyelmeztetni a problémás futómű-alkatrészekre. Megtaláltuk ugyanakkor a gyakran kifogásolt vízbeszivárgás jeleit a csomagtérfedél (amelyen a származást büszkén hirdetve ott virít a brit zászló is) alatt, a penészfoltos csomagtérszőnyeg félreérthetetlenül jelzi, hogy van egy kis teendő a karosszériával.

A Rover tágasabb

A Saab kilométerórája már több mint 230 ezret mutat, de a Roverhez hasonlóan még nincs lepusztulva, és várhatóan még sokáig nem is lesz. A műszerfal irányából hallani ugyan némi nyikorgást, de ez legyen az öregedő ötajtós legnagyobb hibája. A térkihasználásnak egyik autó sem igazán mestere, a szűkössége miatt állandóan kritizált Rover hátsó ülése előtt azonban mintha árnyalatnival szellősebb lenne a hely – mondjuk a 14 centiméterrel hosszabb tengelytávolság alapján jóval nagyobb különbségre készültünk.

Rover 75 vagy Saab 9-3? Akármelyiket is választjuk, az túlmutat az ízléseken. A Saab igazi skandináv karakter, durva és szögletes, a selymes és puha Rover a komfort rajongóihoz szól. Tipp a spóroláshoz: az alapmodellek is bátran választhatók

A belső kialakítás mindkét esetben egyedi: a Rover retrós műszerekkel operál, amelyek remekül illenek a luxushangulatú utastérbe. A precíz, remek minőségű bőrkárpitozás a nemes fabetétekkel együtt még Jaguar-tulajdonosokat is lenyűgöz. A Saab ennek a hangulatnak több ponton is ellentmond: ott vannak például a sportos fotelek Turbo-felirattal, amelyek még véletlenül sem illenek az öregurasan kapcsolgató négyfokozatú automatához.

Nem hiányzik a töltőnyomásmérő, és természetesen ott a hagyományos gyújtáskapcsoló is a középkonzolon. Rejtély, miért kritizálják olyan gyakran az Opel-rokonságot, belülről legalábbis semmi nem emlékeztet a német gyártó megoldásaira. A trollhättani dizájnerek ennél jobb munkát nehezen végezhettek volna – a légbeömlőktől az utolsó kapcsolóig mindent újraterveztek, ennél egyedibb hangulatot nehéz lett volna összehozni. Mindkét karakternek érnie kell még ugyan, amíg igazán komolyan vehető youngtimerré válik, egy esélyt azonban biztosan megérdemelnek.

Copyright- 2015  MPS