323 km/h – csukott targatetővel ennyi az 1995 végén bemutatott Lamborghini Diablo VT Roadster végsebessége, ezzel a világ második leggyorsabb kabriója volt. Csak a nagy olasz rivális, a Ferrari F50 tudta felülmúlni 325 km/h-s végsebességgel, ez a csata tényleg csak nüanszokon dőlt el.

Jól tartja magát

Az általunk kipróbált példány is a gyártás elejéről való, vagyis csaknem húszéves, de olyan féltő gondoskodással vigyáztak rá, hogy a kor egyáltalán nem látszik rajta. A Marcello Gandini által tervezett Diablo amúgy lehetne még idősebb is, mert a kupé már öt évvel a kabrió előtt, 1990-ben bemutatkozott a Countach utódjaként, de a nyitott tetős verzió sokáig nem akart megérkezni.

Egy zseniális trükknek köszönhetően a Diablo teteje mindig kéznél van

Míg a Diablo eleje többé-kevésbé visszafogottnak mondható, és itt-ott a Honda NSX-re vagy a késői Lotus Espritekre emlékeztet, a hátulja maga a megtestesült autós pornó. Legalább húsz centivel szélesebb itt a karosszéria, mint elöl, minden egyes él és vonal telitalálat.

Nagyszerű ötletek

Gandini az ötletekkel sem spórolt, különleges megoldások teszik igazán egyedivé a nyitott tetős Diablót. Ezek közé tartoznak például a Countachból átvett, felfelé nyíló ajtók, de még nagyobb bravúr a motor irányába hátratolható targatető. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű ötlet: a működtetése pofonegyszerű, mégis mindig kéznél van a tető.

Olyan széles a hátulja, hogy beteríti a képernyőt

A látványos ajtók hátránya, hogy a beszálláshoz rettentő széles küszöböket kell átlépni, a jó mélyre csavarozott ülések sem könnyítik meg a manővert. Meglepő, hogy amilyen letaglózó kívülről a Diablo, annyira egyszerű és szögletes belül, a forma helyett itt a funkcióé a főszerep.

Bömböl, ahogy kevesen tudnak

A slusszkulcs elfordítására azonnal életerős üvöltéssel reagál az 5,7 literes V12-es motor, amelynek 492 lóerős csúcsteljesítményéhez 580 Nm-es nyomaték társul. Férfias autó a Diablo, elindulni nem könnyű vele, a kuplungot legalábbis csak a Lance Armstrong-féle, a Tour de France emelkedőin edződött, betonkemény combú bringások tudják erőlködés nélkül benyomni.

Aki a V12-es motort akarja nézegetni, annak előre kell tolnia a tetőt

Ha sikerül elindulni, a Diablo többek között közvetlen szervós kormányzásával, és nagyon hatékony fékrendszerével varázsolja el a vezetőt, az ötfokozatú kézi váltó pontosan, kontrollált erővel kapcsolható.

Figyelni kell a hátuljára

A széles hátsó könnyen okozhat meglepetéseket, a városi forgalomban azon aggódva telik az első néhány perc, hogy a hátulja nem akad-e fel valamire. Vagy hogy egy nagyobb gázfröccs nem tarol-e le néhány gyalogost.

Nem túl fantáziadús műszerek, belül kifejezetten visszafogott a Diablo

Alacsony fordulaton visszafogottan mormog a V12-es, de minden gyökeresen megváltozik, amint a fordulatszámmérő megközelíti a hétezres tartományt. Itt elszabadul a pokol – a mosolyt pedig nem lehet letörölni a bent ülők arcáról. A motor egyébként nem igényel különösebb törődést, a városon belüli elhúzódó fotózást is túlmelegedési problémák nélkül bírta.

Összkerékhajtás a jó tapadásért

A modell nevében szereplő VT a Visco Traction rövidítése – ez viszkókuplungos állandó összkerékhajtást takar, 85 százalékos nyomatékaránnyal a hátsó tengelyen. Ezt egészíti ki egy adaptív csillapítórendszer, amely négy állásban, akár manuálisan is állítható.

A Marcello Gandini-féle formaterv előtt még ma is illik leborulni

A Diablo meglehetősen ritka, annak ellenére, hogy a Lamborghini 11 éven keresztül, 1990-2001-ig gyártotta. Összesen 2903 darab készült belőle, ezek java része féltve őrzött kincs.

Copyright- 2015  MPS