Szegény legendákat manapság divat lett feltámasztani, úgy követik egymást a visszatérések, mint egykor a férfiak Pamela Anderson életében. Tisztán emlékszünk például egy seatos bemutatóra, ahol a sokat ígérő felvezetés és az elmaradhatatlan dobpergés után begurultak a színpadra a “visszatérő legendával”, a szuperizgalmas új… Toledóval.

A 205 GTi és a 208 GTi 30th (a 30. évfordulóra épített különkiadás) Hockenheimben mutathatta meg, mire képes

Na, pontosan azóta próbáljuk nem túllihegni azokat a bejelentéseket, amelyek egy legenda, vagy akár csak egy legenda szellemének a visszatéréséről szólnak. Mert jobb elkerülni a csalódásokat. Míg egy Toledóval kapcsolatban még viszonylag könnyű lenyelni a keserű pirulát, különösen indokolt az előzetes óvatosság, ha egy olyan, valóban legendás modell megidézéséről van szó, mint a Peugeot 205 GTi.

Generációs szakadék

A sztori 1984-ben és 104 lóerővel kezdődött, már az 1,6 literes motor kifejezetten izgalmassá tette az egyébként is imádnivalóan könnyed 205-öst. Sokan a mai napig a Golf I GTI igazi utódjának tartják, amely amennyire nagy elismerés a Peugeot-nak, legalább annyira kínos a Golfra nézve. Hiába, a kettes még a hengerenként négyszelepes motorjával sem érződött annyira kihegyezettnek, mint a 205-ös a 128 lóerős 1,9-es motorral 1986-tól, amelyből most 8 lóerőt lecsíp a kölcsönautónkban lévő katalizátor.

Elég elemelni a gázt egy gyorsabb kanyarban, és a 205 GTi máris jószándékúan keresztbe áll

Nem kell ahhoz GTi, hogy a 205-ösről szép emlékei legyenek valakinek, a 60 vagy 75 lóerős alapmodellek is sokat tettek a típus hírnevének megalapozásáért. Ahhoz, hogy érezzük a mostani generációk közötti szakadékot, elég egy pillantást vetni a 208-as árlistájára, amelyen a legolcsóbb navigációs csomag felára 130 ezer forint, de létezik 160 ezres opció is. Bezzeg a régi szép időkben az útvonaltervező még ott ült az anyósülésen – úgy hívták, hogy Krisztina, és ha nem találta az utat a térképen, leintett egy traktorost, és tőle kérdezte meg, hogy merre kell menni a város felé. És itt a valós eseményekkel és nevekkel való bármiféle egyezés nem feltétlenül a véletlen műve.

Mint a régi szép időkben

Miközben az emlékeinkbe mélyedve nosztalgiázunk, megérkezik a 205 GTi harmincadik évfordulójára készült jubileumi 208-különkiadás. Már a fényezése is hivalkodó, a motorháztetőtől a hátsó ablakokig mattfekete, onnantól meg mintha elvágták volna, vörös – egészen szokatlan megoldás. A Peugeot-nál sem tudják pontosan, miért lett ilyen, de lehet, csak azért kerülik a franciák a választ, hogy ne kelljen udvariatlanul annyit mondaniuk, “mert csak”.

Az eleganciához nem sok köze van a kéttónusú színezésnek. A vörös mellett fehér hátsó résszel is rendelhető

A 205 GTi varázsának alapja az az egészen könnyed vezetési élmény, amely mindenkinek eszébe juttatja azokat az időket, amikor a kockázatokat még olyan könnyű (és jó) volt alábecsülni. Fél élettel később, egy karrier közepén, esetleg valamelyik bankhoz láncolva már nem olyan könnyű újraélni ezeket a megismételhetetlen pillanatokat, és nem csak az eltelt sok-sok év miatt. Többnyire az eszközök is hiányoznak hozzá, de nem lennénk igazságosak, ha az alapmodellhez képest tíz milliméterrel ültetett, nyomtávszélesítésen átesett 208 GTi 30th nem kapná meg a maga esélyét a bizonyításra. Elegánsan túllépünk a szórakoztatórendszer érthetetlenségén, elfogadjuk, hogy kissé rázósra sikeredett a futómű, és nem csinálunk nagy ügyet abból, hogy bizonyos helyzetekben túl idegesen viselkedik az autó.

Kis kormány, nagy erő

A mélyen ülő kagylóülések legalább mereven tartanak, a Peugeot-féle kis kormánykerék már-már természetesnek tűnik ebben a környezetben. Az átmérője mindössze 35 centiméter, vagyis alig valamivel nagyobb, mint ez az újság elfektetve, a felső karimája orrmagasságba esik. A kilátásra ennek megfelelően nem lehet panasz.

A korai évek vörös díszei pokolian jól állnak a 205-ösnek. Vékony kormánykerék, mögötte valóságos műszererdő

A kulcs elfordítása után az 1,6 literes turbós benzines tompa morgása hallatszik a dupla kipufogóvégek felől, amelyek a 18 colos alufelnik, az egyedi, Peugeot-sport logós féknyergek és szőnyegek mellett kizárólag a 30th különkiadás felszereltségi listáján szerepelnek. A limitált modell 208 lóerős, 8 lóerővel erősebb, mint az alap-GTi, így a Peugeot-nak sikerült tökéletes összhangba hoznia a teljesítményt a modellnévvel. És bizonyára nem mellékes az sem, hogy a 208-as így pont kétszer olyan erős, mint az első 205 GTi. A nyomaték kereken 300 Nm-re ugrott, amely 25-tel több az alapmodellnél, és pont a duplája annak, amit az 1,9 literes, katalizátoros motor tud a kölcsönkapott 205 GTi-nkben.

A 208-asban bemutatása óta ott van a gokartkormány, talán ide illik leginkább. Sok vörös betét

A 208-as úton tartásáról Torsen differenciálmű gondoskodik, és ami azt illeti, a kanyarokból kijövet nem is áll rosszul a tapadással. De csak akkor, ha a gázpedállal sikerül addig játszani, hogy ne legyen se túl kevés, se túl sok az erőből, utóbbi esetben ugyanis az ESP mosolyhervasztó módon avatkozik be a mókába. Csúszós utak? Hideg gumik? Jobb mindkettőt kerülni, különben a 208-as erősen alulkormányozottá válik, és csak egy határozott terhelésváltás tereli vissza az ívre.

Mintha ragasztóval kenték volna be

Vezethetőség szempontjából hasonlít egymásra a régi és az új modell, ezt a súlyeloszlás is magyarázza: a 205-ös és a 208-as esetében is a teljes tömeg kétharmada jut az első tengelyre. Emiatt nagyon figyeltek arra a mérnökök, hogy elöl különösen jó legyen a tapadás, erről az újban a differenciálzár, a régiben a módosított nyomtáv gondoskodik. Az első kerekek valósággal ragadnak az aszfalthoz, a kormányzás mindkét esetben nagyon közvetlen. A 208-asban talán nem sikerült annyira izgalmasra a hangolás, mint a 205-ösben, a különkiadás cserébe gyors. Nagyon gyors.

A 185/40 R15-ös abroncsok az oroszlános felniken: kifogástalan tapadás, jó vezethetőség

A jubileumi 208 GTi-ben hamarabb lepörögnek a számok a sebességmérőről, mint hogy a motorból kifogyjon a szufla. Peugeot-mércével hihetetlenül precíz a hatfokozatú kézi váltó, ezt egyébként az RCZ R-ből vették át a mérnökök. A 208-as vitán felül a leggyorsabb kisautók közé tartozik, olyan időt tud, mint a 205-ös korszakában a Ferrari 328 GTB, ennyi mégsem elég az üdvösséghez.

A legendák soha nem térnek vissza

Kár lenne ezt túlragozni, a 205-ösben egyszerűen több a lélek, és ez minden hiányossága ellenére izgalmasabbá teszi. Az ajtók csörömpölve csukódnak, a gyűrődő félbőr üléseken a nyakmagasságban lévő fejtámlák és a napfénytető hajszálakat tépkedő kerete miatt szinte gyötrelem ülni, mégis alig várjuk, hogy elindulhassunk végre. A 205-ös sokat ígér, és sokat is ad: 295 kilóval könnyebb, 25,7 centiméterrel rövidebb és 16,7 centiméterrel keskenyebb a 208-asnál, ilyen csomagolásban pedig minden rögtön másképp fest. Az utcák hirtelen kiszélesednek, a 120 lóerő pedig igazi, hamisítatlan teljesítményérzetet ad.

Nagyobb felnik, szélesebb nyomtáv és differenciálzár gondoskodnak a megfelelő tapadásról

Az 1,9-es motor a lehető legjobb választás a 205-öshöz: üresjáratban csendesen zümmög, aztán padlógázra kiakasztja a fordulatszámmérőt, egészen 6900-ig bírja a strapát. A nyomaték helyett a teljesítményre kihegyezett szívómotor sokkal kifinomultabban reagál a turbónál, az öt fokozat minden helyzetben precízen végigkapcsolgatható. Lehet, hogy országúton csak feleakkora sebességet ér el, mint a 208-as, a tempó mégis kétszer akkorának érződik.

A 205 GTi varázsa, hogy viszonylag alacsony tempónál is nagyon gyorsnak érződik. A 208-assal nagyon gyorsan kell menni, hogy annak is érződjön

A motor, a kormányzás és a futómű mindenre magától értetődő természetességgel és olyan könnyedséggel reagál, amit semmilyen elektronika nem képes helyettesíteni. Ilyesmit csak gondos tervezéssel, kompromisszumot jelentő áldozatokkal lehet alkotni, munkaórák százain át görnyedve a tervezőasztal fölött. A 208 GTi-t becsüljük és elismerjük, mert a ma lehetséges maximális vadságot hozza, de olyan autót, mint a 205 GTi, képtelenség alkotni többé. A legendákat egyébként sem teremtik – aki méltó rá, magától azzá válik.