Jól emlékszünk itt az autóMAGAZIN-nál arra a három évvel ezelőtti Genfi Autószalonra, ahol nem a legújabb Porsche, BMW vagy Ferrari volt a sztár. De nagyon nem. Mindenki (mi is) egy apró, kéthengeres indiai gömböcre volt kíváncsi. Tata Nanónak hívták, és a világ legolcsóbb autója szeretett volna lenni.

Ha minden az akkori tervek szerint alakul, ma már fél India Tata Nanóban ülne. A nehéz szülést követően, tavaly tavasszal piacra dobott minimálautóból havi 20 ezer darabnak kellene gazdára találnia, de a farmotoros gömböc csak szenved az indiai valóságban. Emlékeznek, eredetileg arra találta ki Ratan Tata, hogy a jobb híján robogókon és motorkerékpárokon piramist építő nagycsaládoknak teremtsen lehetőséget az autózásra. Azonban a motorok túlzsúfolt utasülésétől (meg kényelmetlen benzintankjától, ingatag csomagtartójától, tűzforró kipufogójától és ki tudja még mi minden, utasszállításra használt alkatrészétől) az autóülésig vezető út göröngyösebb, mint Tata emberei gondolták volna.

A bevezetés után nem sokkal kigyulladt Nanókról kezdtek jönni a hírek, és bár a gyártó hamar reagált biztonsági módosításokkal, az autó hírnevének aligha tett jót a dolog. Aztán ott van az ár, ami az eredetileg bejelentett, hangzatos 100 ezer rúpia (kevesebb, mint félmillió forint) helyett 120 ezer körül alakul. Ráadásul – akárcsak a hazai – a finanszírozással az indiai autópiac is hadilábon áll, anélkül pedig épp a legszegényebbek számára válik lehetetlenné egy új Nano megvásárlása.

Ratan Tata egyelőre hiába várja az áttörést a Nanótól. Állítólag most a vidéki Indiát veszi célba

Ratan Tata egyelőre hiába várja az áttörést a Nanótól. Állítólag most a vidéki Indiát veszi célba


Szóval a számok nem jönnek, méghozzá nagyon nem. A havi 20 ezres reményekhez képest novemberben 509 darab Tata Nanót adtak el Indiában, miközben az ott népautónak számító Maruti Altóból 112 ezret. Elemzők szerint Ratan Tata elszámolta magát, ugyanis a motorról autóra váltók szó szerint ezt akarják, azaz nekik rendes autó kell, a két kategória között egyensúlyozó Nano nem alternatíva. De a Tatánál továbbra is optimisták. Egyrészt azt mondják, hogyha az indiai motorosoknak csak 2,5 százalékát sikerül meggyőzniük, már teljesülnek az egyelőre elérhetetlennek tűnő eladási célok, másrészt pedig új közönséget keresnek a minimálautónak: az indiai vidék eddig kevéssé megcélzott, kereskedési hálózattal sem lefedett lakóit.