Zöldövezetben lakom. A villanyoszlopok sorát néha fák szakítják meg, az áporodott lépcsőházak és a kommunális szemét szaga helyett friss növényillatot hoz a szél, sőt, tavasztól őszig itt-ott még virágok is nyílnak. Szóval kellemes hely, büntetlenül lehet jó mélyeket lélegezni a környéken, ráadásul nincs is a világ végén, minden irányban még sok-sok kilométeren át tart a város. Szoktak kutyákat is sétáltatni errefelé, de nem többet, mint bárhol máshol a városban, és első ránézésre ezek a kutyák is csak olyanok, mint a többi. Négy lábuk van, két fülük, hiperventillálnak nagy melegben és ellenállhatatlanul tudnak nézni, ha bármi ehetőt meglátnak a gazdi kezében. De hogy autókat egyenek?

Először a szanaszét heverő műanyagdarabok tűntek fel

Először a szanaszét heverő műanyagdarabok tűntek fel


Van egy találós kérdésem. Reggel lemegy a parkolóban hagyott autójához, ahol azt látja, hogy nincs a helyén az első rendszám, össze van gyűrve a lökhárító és a sárvédők, körös-körül pedig műanyag alkatrészek hevernek. Mire gondol? Úgy van! Először én is valami üzenetet, esetleg telefonszámot kerestem, de az ablaktörlőlapátok környékén csak egy rendszámot találtam – a Corsáét, valaki már oda tette, hogy ne heverjen a földön. Értesítés nincs, így jártam, majd legközelebb jobban megnézem, hova parkolok – gondoltam, de aztán a legelső sokk után újra megnézve az autó elejét furcsa dolgok kezdtek feltűnni. És jött a második sokk.

A lökhárító elölről alig sérült, csak a rendszámkeret hiánya meg néhány mélyebb karcolás árulkodik. A lámpák is teljesen épek, viszont a sárvédőt nagyon megviselte az éjszaka, a kerékjárati ív cafatokban, rengeteg hosszúkás karcolással meg apró bemélyedésekkel – és ami a legfurcsább, mindkét oldalon. Pedig az autó bal fele szorosan a járdaszegély mellett van, ráadásul egy fa (mondom, zöldövezet) tövében. Azaz ott autó nem mehetett neki. De akkor mi volt? Bicikli? Mókus? Elszabadult járókeret? És bármelyik is, miért nem hagyott üzenetet? Vagy negyed órát gondolkoztam így a fejemet vakargatva ezen a madárcsicsergős zöldövezeti reggelen egy szebb napokat megélt Opel Corsa roncsai mellett, mígnem az út túloldaláról megszólított valaki. És azzal egy jófajta székely párbeszéd következett:

–    Magáé?
–    Az.
–    Kutyák.
–    Mik!?
–    Mondom, kutyák.

111 év ide, vagy oda, ilyet még az Opelnél sem láttak

111 év ide, vagy oda, ilyet még az Opelnél sem láttak


Egy lakó az utca másik oldalán lévő házból, azt mondja, felébredt az éktelen csaholásra és műanyagropogásra. Állítólag két nagy termetű kutyát látott hajnali három-négy körül, amint épp szügyig a Corsában randalíroztak. Azt persze gyorsan hozzáteszi, hogy ilyet még nem tapasztalt, és ezt még legalább tizenötször hallom aznap délelőtt – konkrétan mindenkitől, akivel csak találkozom. A dolog elsőre tényleg hihetetlen, de olyannyira létezik, hogy a Youtube-on meg lehet nézni ártatlan és félelmetes változatban is.

Dudálásra rendszámot eszik a kutya

Az én esetemben valószínűleg egy másik állatot kergettek a fenevadak, aki minden bizonnyal az autó orra alatt keresett magának menedéket. Mivel a műanyagcafatok között állatmaradványokat nem találtam, úgy tűnik, megúszta. Kár, hogy az Euro NCAP kisállatvédelemre nem ad csillagot. Közben arra is rájöttem, hogy a sok parkoló autó közül miért pont az enyémet választotta a menedéknek: mivel az út lejt, az első kerekeket a járdaszegély felé szoktam fordítani, ahogy illik, láttam én már embert az elszabadult autója után futni, csak nézni vicces, csinálni nem. Ahogy a képeken is látják, eléggé kitekertem a kormányt, úgyhogy jó nagy hely volt a lökhárító és a gumi belső éle között. Ez tetszhetett meg az életéért küzdő macskának, vagy mittudomén minek.

A rendszámot sem bírták elviselni a helyén

A rendszámot sem bírták elviselni a helyén


Az eredményt láthatják, egy lökhárító, két sárvédő és még a motorháztetőt is fényezni kell. Pedig épp kezdtem volna megszeretni ezt a Corsát. Eddig is az egyetlen kisautó volt, amiben igazán jól tudtam ülni, de a modellfrissítés csodát tett a futóművével. Egyszerre rugózik olyan finoman, mint egy ötméteres limuzin, és a 215 széles gumikkal úgy fordul be a szűk kanyarokba, hogy rendesen kapaszkodnom kell a kormánykerékbe. Ez ráadásul az Opel fennállásának 111 évét ünneplő különleges széria egy darabja volt, úgyhogy kívül-belül akadt rajta bőven látnivaló. Egyedül az 1,2-es motorja harmatgyenge, de ezért igazán nem kellett volna ilyen csúnyán végeznie.

Rendőrautót eszik a kutyus

Semmi bajom a kutyákkal, eddig se volt, bár mindig azt hittem, hogy autó-kutya viszonylatban csak ők húzhatják a rövidebbet. Egészen tegnap reggelig. Egyedül vagyok ezzel, vagy Önöknél is evett már autót a kutya?